Hasbeszélő: Rosensteinéknél a nyolckerben

Véletlen is volt, meg nem is. A szokásos kései ebédidőpont stimmelt, már megint három óra körül tengődtünk üres gyomorral. Gurultunk az Újköztemető felől a Kerepesi úton, amikor a Keletihez közeledve a lányunk megszólalt: nem eszünk egy húslevest a Rosensteinnél? De még mennyire, naná! Nem is jártunk náluk még az idén.

Ráadásul Rosenstein Tibor épp a napokban töltötte be a 80. évét, „koccintsunk” az egészségére két maceszgombóccal. Bis 120! Éljen a Vendéglős (igen, nagybetűvel), aki 65 éve szolgál a szakmában, és (a kőbányai Harmat, a Margitszigeti Nagyszálló, a nagykőrösi Cifra, és a pesti Kispipa után) 33 esztendeje a Mosonyi és Festetics utca kereszteződésénél várja (fiával, Robival) az éheseket, akik nem csak jót akarnak enni, de jól is akarnak lenni. Ahogy Brillat-Savarint idézik (hat nyelven is) beköszöntőként az étlapon.

Egy kitűnő étkezés után a test és a lélek határozottan valami különös jólétet élvez

Kezdetben, 1990-ben a sarkon a Kürtös Ételbár (emlékét őrzi az étlapon a sonkával, sajttal, hagymával testesített, csípős mártással komolyított, roston bélszínfilé, a Kürtös pecsenye), hat évvel később már mellette a vendéglő. Akkoriban sokan gondolták, épeszű vendéglátós nem nyit éttermet a város egyik legneccesebb tájékán. A Keleti pályaudvar és a Kerepesi temető között, a lovi szomszédságában, villamosok koszos, zajos végállomásától kőhajításnyira. Nem csoda, ha anno a nyitás körüli napokban az első vendégek egyike, akitől a viszontlátás reményében köszöntek el, így szólt: „Ugyan uram, két hét múlva ebből már rég kocsma lesz, az összes részeges itt fog inni.”

A Rosenstein vendéglő belső tere

hvg.hu