Somogyi Zoltán: A lombmentes lombkoronasétányok országa

Ha csak egy hírt olvasol el arról, hogy mi történt Magyarországon az elmúlt hónapban, akkor az a nyírmártonfalvai lombkoronasétány ügye legyen. Ebben a történetben ugyanis minden benne van, ami a mai Magyarországot jellemzi: az értelmetlen beruházásokra elköltött uniós pénzek, a vidékfejlesztésnek hazudott természetrombolás, a végeláthatatlan korrupció, az elszámoltathatatlan hatalom, a pökhendi helyi kiskirály, végső soron a magyar valóság teljes reménytelensége.

Március közepén Hadházy Ákos és az Átlátszó tárta fel, hogy egy Debrecentől 30 kilométerre fekvő településen úgy építettek 60 millió forint uniós támogatásból lombkoronasétányt, hogy közben tarra vágták körülötte az erdőt. A tönkpusztaságban emelkedő építmény annyira szürreális látványt nyújtott, hogy az arról készült képek hamar bejárták a közösségi médiát és a sajtót.

Ezen Nyírmártonfalva fideszes polgármestere, Filemon Mihály fel is háborodott, mint amikor a tolvaj megsértődik azon, hogy rajtakapják, előbb közölte a nála érdeklődő újságírókkal, hogy senkinek semmi köze ahhoz, mire költi az uniós támogatásokat. Majd bővebben is nyilatkozott a témában, kijelentve, hogy „aki ismeri az erdőgazdálkodás alapjait, az nem csodálkozik azon, hogy egy kivágott erdőben van egy lombkoronasétány”.

Para-Kovács Imre: A Lombroso-sétány

Ha idegenszívű hazaárulók tovább leprázzák a nyírmártonfalvai látványosságot, előfordulhat, hogy a miniszterelnök úr felmérgeli magát, és egyetlen rohadt hosszú lombkoronasétánnyal köti össze Székesfehérvárt Kalinyingráddal, amin csak a meghívottak sétálhatnak, oszt jónapot. Vélemény.