Parancsra egész címlapján gyászolt a Ludas Matyi és a Népsport is – 70 éve halt meg Sztálin

„A ravatal mellett glédában 8 ember, 4-4 szemben egymással farkasszemet néz. Sztálin fejénél Malenkov, eunuch kinézésű, puha, nőies arc, orosz blúz, buggyos nadrág, csizma. Mellette Beria, a rendőr, tőle balra Vorosilov. Molotov, aki a vele szemben lévő Mikojant gyilkos tekintettel sújtja. Sztálin lábánál Bulganyin, mellette egy kis kopasz öreg, Hrucsov nevezetű, aztán a nagy Kaganovics, aki sógora volt Sztálinnak, de utálja. Igen sokáig és intenzíven néztem ezt a képet (...) bele szerettem volna nézni a jövőbe, és megjósolni, hogy ki lesz ezek közül a jövő embere? Ki fogja legázolni a többit, és ki köztük Sztálin gyilkosa, és ki tudja róla azt, hogy ő az?”

E briliáns látleletet 1953. március 13-án jegyezte fel naplójába a Budapestről Szolnok megyébe kitelepített Pallavicini-Andrássy Borbála. A 63 esztendős, akkor már két éve Fokorú-pusztán teljes nyomorúságban élő grófnő ugyan ritkán jutott újsághoz, azon a kivételes napon kézbe vehette a Szabad Nép számát, amelynek első oldalán alul volt a „szovjet nép díszőrséget álló vezetőit” megörökítő, további töprengésre késztető felvétel: „Hogyan fog megoldódni a Diktátor örökösödési pere? Ki kit fog megölni?”

A nagypolitikus rokonok (a kiegyezést megkötő miniszterelnök nagyapa, Andrássy Gyula, az 1918-ban köztársasági elnökké választott sógor, Károlyi Mihály, s persze a legitimisták vezérkarához tartozó ellenzéki képviselő férj, Pallavicini György) körében is sokat megtapasztalt asszony naplóba zárt pesszimizmusát és félelmeit meglehetősen sokan oszthatták Magyarországon. Erre utalnak azok a viccek is, amelyek az országos gyász napjaiban hihetetlen gyorsasággal terjedtek.

A British Pathé, a volt Pathé News brit filmhíradógyártó vállalat Sztálin-kisfilmje:

Az egyik szerint a politbüro tagjai hevesen vitatkoztak arról, hová temessék Sztálint. Amikor a főbelügyér Berija az emberiség legnagyobb jótevője számára az egyetlen méltó helynek az azonnal elfoglalandó Szentföldet nevezte, Hruscsov hisztérikusan felkiáltott: „Oda semmiképp, ott egyszer már feltámadt valaki!” Mások találós kérdést suttogtak megbízhatónak vélt barátjuk fülébe:

Miért tetszhalott Sztálin? S rögvest válaszoltak is: „Hát mert mindenkinek tetszik, hogy halott.”