Hogyan ne haljunk bele egy szívinfarktusba? Interjú Andréka Péter kardiológus főorvossal
10 perc
2023.03.01. 08:02
Jelentősen csökkent azok aránya, akik a szívinfarktusuk után egy hónapon belül meghalnak, a hosszú távú kilátásaik viszont továbbra sem jók. Mennyiben felelős ezért a rendszer, és mit tehet a beteg? Hogyan előzhetjük meg a szívinfarktust? Mit érez egy nő és egy férfi, ha baj van? A többi között erről kérdeztük Andréka Pétert, a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet főigazgató főorvosát.
hvg360: Évek óta halljuk, hogy Magyarországon sokkal rosszabbak a szív-és érrendszeri betegségek halálozási mutatói, mint az Európai Unióban. Miért?
Andréka Péter: Nincs mit tagadni, hogy a halálozási mutatóink egyértelműen rosszabbak, mint az európai uniós átlag. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy a kilencvenes évek kezdete óta a szívbetegségek 30 napos halálozása Magyarországon is jelentősen csökkent, a gond az egyéves halálozással van (tehát hogy valaki a szívinfarktus után 30 napon vagy éven belül hal meg - a szerk.), ami az akut ellátás jó szakmai színvonala mellett a betegek gondozásának fontosságára irányítja a figyelmünket.
A szív-és érrendszeri betegségek nemcsak Magyarországon, hanem az egész Európai Unióban a vezető halálokok közé tartoznak. Maga a definíció a keringési rendszert (a szívet és az ereket) érintő egészségügyi problémák széles csoportját foglalja magában, a keringési rendszert érintő leggyakoribb betegségek közé tartozik a szívinfarktus és a stroke. Az Eurostat adatai szerint a tagállamokban 2019-ben (tehát még a koronavírus-járvány kezdete előtt) 1,7 millió haláleset volt köthető a szív-és érrendszer betegségeihez, ez az összes haláleset 36,7 százaléka. (Összehasonlításképp: a második legtöbb halálesetet követelő daganatos megbetegedések uniós aránya 25 százalék.)
Magyarországon a hivatalos statisztikák szerint jelentősen rosszabb a helyzet, mint az EU-átlag. Hazánkban 2019-ben 63 528 ember halt meg szív-és érrendszeri megbetegedésben, ez az összes haláleset majdnem fele, 49,1%. Ennél csak Bulgáriában (60%), Észtországban (50,4%), Lettországban (54,5%), Litvániában (55,1%), Romániában (56,4%) és Szerbiában (51,7%) rosszabb a helyzet.
hvg360: Mi történik a kettő között eltelt 11 hónapban?
A.P.: Ennek megértéséhez érdemes egészen 1990-ig visszamenni, amikor a mainál lényegesen rosszabb volt a helyzet. Az azóta eltelt több mint 30 évben Magyarországon kialakult a szívkatéteres laborok hálózata. Ha valakinek infarktusa van, a mentők azonnal egy ilyen intézménybe viszik, ahol az elzáródott koszorúeret katéteres eljárással meg tudják nyitni, ez az esetek 96 százalékában meg is történik. Ez az arány világszínvonalú, sok fejlett országban sem tudják elérni. És persze sokat fejlődött a gyógyszeres kezelés is.
Itt jön ugyanakkor képbe a beteggondozás és a rehabilitáció, amin lehetne fejleszteni. Arról nem is beszélve, hogy sokan azt gondolják, ha nem fáj semmi, minek szedjenek rá gyógyszert, és pár hónap elteltével visszatérnek a korábbi egészségtelen életmódjukhoz. Ez sajnos súlyos tévedés, és meg is magyarázza, miért rosszabbak a hosszú távú halálozási mutatók.