Révész Sándor: A könyvégetés értelméről és értelmetlenségéről
7 perc
2023.01.14. 09:00
A könyvégetés semmi a könyvek betiltásához, zárolásához, művek kéziratba rekesztéséhez képest. Az az igazi szellemi pusztítás. Mert a hatalom a könyvet be is tudja tiltani, a birtoklását bűncselekménnyé tudja nyilvánítani, kéziratok, fordítások, lapok kiadását, könyvek, újságok behozatalát meg tudja akadályozni, a szerzőket el tudja némítani, el tudja üldözni, el tudja téríteni kiadásra esélytelen, egzisztenciájukat veszélyeztető művek megalkotásától. Vélemény.
Felkerült a Facebookra egy kép a Fortepanról (ld. fent), amelyen könyveket égetnek a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza előtt 1956-ban. Egy kedves barátom tette föl, aki fontos művekkel, könyvekkel gazdagított minket. Hozzá is szólt a képhez: „Szégyen, nem forradalmi tett!” Egy másik hozzászólás szerint: „Könyvégetés mindig rossz, akármilyen ideológiát semmisít meg. A történelem megértéséhez szükséges minden nyomtatott dokumentum.”
Értem én ezeket a hozzászólásokat, hallom bennük szellemi értékeink, történelmi dokumentumaink féltését, de a könyvégetés démonizálása mégiscsak idejétmúlt dolog, és, ha nem is annyira, mint ma, az volt már 1956-ban is. Amikor a forradalom eltiprói a forradalom alatti könyvégetésekkel „bizonyították” (egyebek között) a forradalom fasiszta jellegét. Hiszen a nácik, a fasiszták is égették a könyvet, mindenki olyan, mint ők, aki könyvet éget.
Holott a nácik, a fasiszták nem voltak még sehol, amikor a könyvégetés valóban művek, gondolatok megsemmisítését jelenthette. Akkor például a keresztény egyházak voltak jelen. Az inkvizíció volt jelen. Kálvin volt jelen.