Kurtág György: Pilinszkyvel pálinkázás közben született meg a közös művünk

HVG: Olykor ma is megesik, ha valaki csak úgy rátenyerel a zongorára, viccesen rászólnak: ne kurtágozzon. Bár a művei nem tartoznak a könnyen befogadható darabok közé, klasszikusként tartják számon. Mikor kezdte érezni, hogy a közönség megérett a darabjaira?

Kurtág György: Nem tudom, mit gondolnak a darabjaimról, de az első jelentősebb bemutatóm, a Bornemisza Péter mondásai, csúnyán megbukott. Valószínűleg akkor ócskának találták. A Zeneakadémián Weöres Sándor ült előttem, aki azt mondta, gratulál, hogy feltaláltam a dallam nélküli zenét.

HVG: Egyszer úgy fogalmazott: szépségideálja a gyönyörű, de erre „magamnál nagyon kevés hivatkozási alap van”. Direkt nem akart „szép” zenét írni?

K.Gy.: Nem nem akartam szépet írni, nem tudtam. Haydnt hallgatva is van olyan érzésem, hogy a korai művei kifejezetten absztraktok, aztán van egy pillanat, amikortól mintha elhatározta volna, hogy mostantól populárisabb lesz. Írtam én tömegdalokat is, de azok se mentek át.

HVG: A műveiben mekkora szerepe van az ihletnek? Mondta valahol, hogy álmában komplett darabokat is komponált már. Azok jobbak, mint amikor tudatosan alkot?