Az új magyar rendszámok titkainak mélyére ástunk

Újabban mintha több német autó jönne szembe a magyar utakon – futhat át azoknak a fején, akik figyelik a rendszámtáblákat. A furcsa érzés oka: a júliusban bevezetett új betűtípus lényegében azonos azzal, amely Hamburgtól Münchenig 2000 óta szabványos. Sőt a német dizájn egyúttal az EU ajánlása is. Létrejötte pedig a széles körben terjedő történet szerint az 1970-es évek szélsőbalos terrorszervezetéhez, a RAF-hoz (Vörös Hadsereg Frakció) köthető.

Feltételezhető persze, hogy a trükköt nem pusztán városi gerillák alkalmazták, de tény, hogy az akkoriban évtizedeken át használt karakterek némelyike egy kis fehér festékkel vagy fekete ragasztószalaggal könnyen módosítható volt. Az E és az F, a P és az R, az I és a T, a 3 és a 8 szinte kínálták magukat a csaláshoz. Ezért alkotta meg Karlgeorg Hoefer betűtervező az új készletet, amelynek neve csemege a hosszú és hivatalos német szavak kedvelőinek: fälschungserschwerende Schrift, röviden FE-Schrift, azaz a hamisítást megnehezítő betűtípus. Nem pusztán az említett betűpárok kaptak egészen eltérő formát, hanem az is kiderült például, hogy ha a nagy O és a nulla hasonlóságát kiküszöbölnék, akkor a számítástechnikában ugyanezért alkalmazott áthúzott karakter a nyolcassal lenne összetéveszthető. A nulla ezért lett szögletesebb és kapott egy kis folytonossági hiányt, míg a nagy O tojásformát vett fel.

Fazekas István

Ebből is látható, hogy az akkoriban kifejlődő gépi leolvasás is szempont volt, de a RAF-ra hivatkozás megkönnyítette a többéves fejlesztés finanszírozását. Amikor pedig a RAF tevékenysége valamelyest elcsöndesedett, a terv fiókba került, és az új karaktereket 1994-től kezdték kísérletképpen bevezetni néhány tartományban. Szépnek nemigen mondhatók a betűk, és kezdetben annyira szokatlanok voltak, hogy egy tekintélyes német tipográfust, Erik Spiekermannt e megjegyzésre késztették:

„Igaz, hogy senki sem tud az egyik karakterből másikat csinálni, viszont mindegyik annyira hamisítottnak tűnik, hogy egyetlen rendőr sem lenne képes felismerni, ha valaki teljesen másmilyeneket használna helyettük.”