Hiába a kormánypárti nyugtatás, milliók rezsije nőhet ősztől
Két-három millió ember közüzemi számlái biztosan nőnek a kormány által politikai csodafegyverként használt „rezsicsökkentés” takaréklángra csavarásával, ám hogy mennyivel, az még mindig nehezen jósolható meg.
Szinte senkit sem fog érinteni a rezsicsökkentés csökkentése, a második, drágább, „piaci” díjsáv bevezetése
– ezt igyekszik a pánikoló lakosság agyába vésni a kormány.
Németh Szilárd rezsibiztos többször is elmondta, hogy a háztartások háromnegyede a meghatározott limitek – évi 2523 kilowattóra áram és 1729 köbméter gáz – alatt fogyaszt, és aki nem, az is csak kicsivel van a határérték fölött, így némi spórolással elkerülheti a fizetnivalója többszöröződését. Az egész átalakításra jellemző módon azonban azt még mindig nem tette közzé a kormány, hogy mit mi alapján és hogyan kalkulált, így ellenőrizni sem könnyű az állításokat. Mégis szinte biztosra vehető, hogy egy életvitelszerűen lakott, közepes paraméterekkel rendelkező ingatlan éves fogyasztása meghaladja azt, amit a beszélő fejek átlagosnak állítanak be.
Nehezebb és drágább lesz napelemet telepíteni, de még mindig megéri
Úgy támogatja az állam a napelemes rendszerek terjedését, hogy az elavult villamos hálózatot nem készítette fel erre, s a költségeket részben a telepítőkkel fizettetné ki.
A hasraütés-szerűségre több jel is utal. Az ipari minisztérium szerint az áramellátásban 5,6 millió fogyasztóból 4,2 millió átlagos vagy az alatti, a gázszolgáltatásban pedig 3,5 millióból 2,6 millió. Eközben a statisztikai hivatal 2020-ban 5,2 millió háztartási villanyfogyasztóról és 3,3 millió vezetékesgáz-vételezőről tudott, ami eleve gyanús. Igaz, a különbséget magyarázhatja, hogy egy háztartásban több mérőóra is lehet, ez különösen az áramszolgáltatásban nem ritka.
Vannak ugyanis kedvezményes tarifák – éjszakai áram, a hőszivattyús rendszerekhez igénybe vehető GEO és H tarifák –, amelyekhez külön eszköz dukál. Ezeket nem érinti a díjrendszer átszabása, tehát a vonatkozó műszereken mért fogyasztás sem számít – csak találgatni lehet, miért. Az áramra vonatkozó átlagérték nagyjából még egybe is vág a KSH által számontartottal, a gázra vonatkozó azonban jó másfélszerese annak. Azaz a kormány vélhetően egy olyan határvonalat igyekezett húzni, amit a háztartások nagyobb része legalábbis nem túlságosan halad meg – függetlenül a valóságtól.