Magyar királyoknak és szenteknek hódolt a középkori Itália, trónfoglalás lett a vége
A magyar származású nápolyi királyné, Magyarországi Mária jóvoltából – aki az unokájának megszerezte a magyar trónt – a XIV. században több emléket állítottak Szent Lászlónak, melyek máig épen fennmaradtak.
Nápoly és Messina között félúton, az autópályától néhány kilométerre fekszik Altomonte. A hegyre épült városkában bóklászva váratlanul a magyar történelem jön szembe a gyanútlan látogatóval. A főtéren álló középkori templom melletti domonkos kolostor néhány egykori szerzetesi cellájában kialakított városi múzeum legfőbb ékessége a Szent László magyar királyt ábrázoló, XIV. század eleji táblakép.
Természetesen a szigorú ábrázattal, aranyglóriával, az uralkodót Sanctus Ladislaus, Rex Ungariae felirattal megjelenítő mű különlegessége nem a magyar király, hanem a festő, aki nem más, mint a kor egyik legnagyobbika, a sienai városháza nagytermének falát borító Maesta (trónon ülő Madonna) készítője, Simone Martini. Pontosan nem tudni, milyen úton-módon került a kép a ma mintegy 4400 lakosú, calabriai Altomontéba, csak annyi bizonyos, hogy a nápolyi királyi udvarból vihették oda. Altomonte várura ugyanis Filippo di Sangineto lovag volt, aki a nápolyi Anjou-házból származó királyok emberének számított, és az ő síremlékén is látható a magyar király, mégpedig szoborként ábrázolva.