Székely Csaba: Mária országának nevezik, de Gumicukor vagy Pirospaprika országa is lehetne
A sikeres erdélyi drámaíró bőven kihasználja a kínálkozó aktuális politikai párhuzamokat Szegeden bemutatott Mária országa című, az Anjou-korban játszódó darabjában. S erre Alföldi Róbert rendező még rátesz egy lapáttal.
HVG: A Szegedi Nemzeti Színház „történelmi” darabot kért öntől, ez így elég tágas terep. Miért pont az 1380-as évekbe kerülünk? Hogy talált a témára?
Székely Csaba: Eredetileg a szegedi nagy boszorkányperről szerettek volna egy művet, de úgy éreztem, nem tudnék erről a témáról érdemlegesebbet mondani Arthur Millernél és A salemi boszorkányoknál. Mindig van egy bűnbak csoport, amelyet a hatalmasok kipécéznek, megbélyegeznek és elkezdenek üldözni.
Viszont éppen olvastam valamit, ami felkeltette az érdeklődésemet arról, hogy a szenvedélyek, szerelmek hogyan befolyásolták az ország életének alakulását. Kotromanics Erzsébet régens királyné beleszeretett Garai Miklós nádorba, és lényegében átengedte neki az uralkodást, amit már ő is lánya, Mária helyett gyakorolt.
HVG: Cseles és áthallásos is a cím. Az ország legkevésbé sem Máriáé, esetleg a helyette uralkodó anyukájáé, Erzsébeté, de sokkal inkább a civakodó uraké. Belehalljuk a Regnum Marianumot, tudjuk, hogy Szent István király a Szűzanya oltalmába ajánlotta az országot.