Csak egy ugrás: a sugárhajtóművek után jöhet a hiperszonikus repülés

New Yorkból Párizs csak egy ugrás. Pontosabban egy űrugrás. Bár a tragikus emlékű szuperszonikus Concorde kudarca után évtizedekig csönd volt a nagyon gyors utasszállító gépek körül, most újra kísérletek folynak, immár még magasabban és még gyorsabban száguldó repülőkkel. Ami ezúttal biztató lehet: mostanában indul be az űrturizmus is, és az űrállomásokhoz igyekvő utazók szállítása nem sokban különbözik attól, ahogyan például kínai és amerikai kutatók elképzelik a földrészek közötti légi járatokat.

Alapvetően két újdonság különbözteti meg a mostani próbálkozásokat attól, ami a brit–francia Concorde-ot és feledésbe merült szovjet társát, a Tu–144-et jellemezte. A Concorde (Egyetértés) a hangsebesség kétszeresével (pontosan 2,04 Mach, óránként körülbelül 2500 kilométeres sebességgel) repült, és a Tu–144 is hasonlóra volt képes. Ehhez a szuperszonikus teljesítményhez képest az új gépek minősítése: hiperszonikus. Ennek egyelőre nincs pontos definíciója, de általában az 5 Mach fölötti sebességet nevezik így.