Kun Bernadette: Nem kell élvezni a munkát ahhoz, hogy valaki munkafüggő legyen
A társadalom kifejezetten ösztönzi a túlmunkát. Pedig az emiatt szenvedők egészsége, magánélete is rámehet erre. A témában Kun Bernadette pszichológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense írt könyvet Munkafüggők – Az önkizsákmányolás lélektana címmel.
HVG: Miért kezdett a munkafüggőséggel foglalkozni? Személyesen érintett volt?
Kun Bernadette.: Ismerek jó néhány embert, aki rendkívül sokat dolgozik, de nem emiatt érdekelt a téma. Először a különböző szerfüggőségekkel foglalkoztam, aztán a viselkedési függőségek felé fordultam, mint például a szerencsejáték- vagy a videójáték-függőség. Ekkor figyeltem fel a munkafüggőségre, tudni akartam, hogy ez is olyan addikció-e, mint a többi. Izgalmas terület, mert kevés kutatás és sok vita van körülötte.
HVG: A munkafüggőség az említett példákkal ellentétben nem orvosilag elismert mentális betegség. Erről vannak viták?
K. B.: Igen, nincs még elég adat róla, és a meglévő eredmények sem egyértelműek, hogy betegségnek nevezhessük. A videójáték-függőség is csak pár éve került be hivatalosan a mentális betegségek közé, amikor már nyilvánvaló volt, hogy sok embert érint, súlyos problémákat okoz, és kutatások is alátámasztották, hogy függőség. A munkafüggőségnek van számos pozitív oldala. Aki sokat dolgozik, az több pénzt keres, sikereket ér el, a társadalom elismeri. Másfelől viszont tönkremennek a kapcsolatai, rámehet az egészsége. Idővel alvászavarok, stressz, kimerültség jelentkezik. De a mérleg mégsem annyira egyértelmű, mint a többi addikciónál.
HVG: Mi a különbség a rengeteget dolgozó ember és a munkafüggő között?