Mi a vörös őrjöngés, és rúgnak-e gólt a fekete mambák? – Kis focis becenévtan
Dodókra és bojtosúszós maradványhalakra még nem kell készülniük a katari vébé nézőinek, de vendégszerető oroszlánokról, robbanószerről, véres fosztogatásokról és hősies korszakokról is neveztek el válogatottakat.
Három oroszlán jól elbánt egyetlen tigrissel, a bajnokölők viszont kudarcot vallottak a vörös őrjöngéssel szemben. Így is lehetne összegezni a katari futball-világbajnokság eddigi legnagyobb különbségeket hozó meccseit – Anglia–Irán 6:2 és Spanyolország–Costa Rica 7:0 –, ha a csapatok beceneveiből indulnánk ki.
Ami azt illeti, Costa Rica „bajnokölők” (Los Matacampeones) elnevezése nem a válogatott jelenlegi formája alapján született, hanem évtizedekkel ezelőtti korszakra utal, amikor a régiós CONCACAF-aranykupát nyerte meg több ízben is.
Kicsit olyan becenév ez, mint a magyaroknak az Aranycsapat, amelyet jó ideje csak nosztalgikus múltidőben illik emlegetni. Hasonlóképpen egyetlen, jól meghatározható időszakot fémjelez az 1980-as években a francia válogatottra használt „Európa braziljai” kifejezés, amelyet a – ma már a futballügyektől eltiltott – Michel Platini által vezérelt középpályássor, a „mágikus négyes” produkciója alapján érdemelt ki. Ugyanebben a korszakban született a „dán dinamit” is, amikor Sepp Piontek szövetségi kapitány meghonosította a német fegyelmezettséget és profizmust Dánia focijában, a nemzeti csapatot pedig (1986-ban) első ízben juttatta ki a vébére.