Kadarkai Endre: Amikor a szabadság megbicsaklik, akkor megszűnnek az együttműködések

HVG: Említette, hogy két órát aludt éjjel, mert dolgozott. Jellemző önre ez a túlmunka?

Kadarkai Endre: Feszes munkarend szerint élek, de a kétórás alvás szélsőséges eset. Most így jött ki a lépés, sok műsorfelvételem van, sok mindenre fel kellett készülnöm. Oda kell figyelnem arra, hogy okosan gazdálkodjak az idővel, de úgy érzem, egyre jobban megy a beosztása.

HVG: Mennyire volt nehéz a váltás a felvidéki Párkányból Budapestre?

K.E.: Amikor az ember kilép a kisváros adta burokból, ahol megtalálta a helyét, a státuszát, ahol sejti, hogy abban a közegben mennyit ér, az nagy ugrás az ismeretlenbe. Azok a dolgok, amelyek egy budapesti értelmiségi családban felnövő gyereknek evidensek, nekem nagy ráeszmélések voltak. Ez nehezen behozható versenyhátrány, de nagy hajtóerő is. Nem vagyok biztos abban, hogy ha belvárosi, jómódú, értelmiségi család gyereke vagyok, akkor is ennyi munkát tettem volna a karrierembe.

HVG: Ha visszagondol, mi jut eszébe az első munkahelyéről, a Nap-keltéről?

K.E.: Vasfegyelem, hatékonyság, pontosság, a határidők betartása, a munkaidő tiszteletben tartása. Ez az, amit manapság én is elvárok a munkatársaimtól. Gyárfás Tamás mindig azt mondta, ha ma felhívhatunk egy interjúalanyt, miért várnánk vele hétfőig. Ezzel rengetegszer kerülök versenyelőnybe azóta is.

HVG: Hogyan érintette Gyárfás megvádolása a Fenyő-gyilkosság ügyében?