„Azt hitték, megfutamodunk. Hamar rá fognak jönni, hogy tévedtek” – helyszíni riport Kijevből

5 perc

2022.03.03. 08:00

Az ukrán főváros hősiesen ellenáll az orosz inváziónak, bár készletei kimerülőben vannak. A HVG tudósítói több napon át jelentkeztek friss hírekkel az ostromlott Kijevből, alább a hazaindulásuk napján készült összefoglalót olvashatják.

Vannak korszakos pillanatai a történelemnek, amelyek örökre bevésődnek az emberiség közös emlékezetébe. Valószínűleg minden magyar tudja, mit csinált Nagy Imréék újratemetésének napján. Mint ahogy minden földlakó tudja, hol érte utol a hír, hogy repülőgépek csapódtak a World Trade Center tornyaiba. Ilyen pillanat lesz az utókor számára az a nap is, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát.

Kijev haldoklik. A múlt szerdán még vibráló ukrán fővárosban a csütörtök hajnalban megindított orosz támadás következtében mostanra gyakorlatilag megállt az élet. Az első órákban az üzemanyag fogyott el a benzinkutakon, majd a gyógyszertárakat ürítették ki az emberek. Ezután a bankautomaták következtek, majd sorra bezártak az üzletek is. A még nyitva tartó boltokban folyamatosan szűkül az árukészlet, a városba ugyan érkezik valamennyi utánpótlás a még szabad, ám a harcok miatt veszélyes utakon, de ez nem elég, így hamarosan teljesen elfogynak a készletek.

Rainer M. János '56-ról és az ukrán háborúról: Az is hasonló, hogy ki mellett áll az erkölcsi igazság

Nagyon fontos hasonlóságok vannak az 1956-os forradalom és a mostani orosz-ukrán háború között - mondta a hvg360-nak Rainer M. János, Széchenyi-díjas történész. Az 1956-os Intézet volt vezetője szerint mindkét történetben majdnem ugyanazt jelenti az önrendelkezés, a haza, a szülőföld vagy az, hogy méreteitől függetlenül ki a kicsi és ki a nagy.

„Szerda este mentem be a kórházba dolgozni, csütörtök reggel szóltak a többiek, hogy betörtek az oroszok. Nem akartam elhinni: hiába gyűltek a határ másik oldalán, el nem tudtam képzelni, hogy Kijevnek is nekiesnek – mesélte a most már az óvóhelyként működő metróállomások egyikén élő Vika. – Az orosz határ közelében lévő Szumiból származom, az egyik rokonomat felhívtam Moszkvában, ő pedig egyből nekem esett és közölte: megérdemeljük, amit kapunk, mert a náci ukrán kormány ki akarja irtani a kelet-ukrajnai oroszokat.

Ő is Szumiban élt vagy harminc évig, nyolc éve költözött Oroszországba. Álltam a telefonnal a kezemben, és nem értettem, hogyan volt képes ennyire megváltozni”.

Pénteken már utcai harcok dúltak a város több körzetében, az orosz diverzánsok és az ukrán katonák egyebek mellett annak a Győzelem téren álló obeliszknek a tövében is lőtték egymást, amely az oroszok és ukránok által közösen elért második világháborús diadalnak állít emléket. A harcok és a metróba költözők szakadatlanul növekvő száma miatt átmenetileg leállították a földalatti közlekedését, s fokozatosan eltűntek a buszok és a trolik is. Az utakra csak a legbátrabbak, illetve az extraprofitban reménykedő feketetaxisok merészkedtek ki.