„A szívem akarta a gyereket, az eszem tudta, hogy nem szabad” – abortuszon átesett nők mondják el, mit éltek át
Nehéz sorsok, választások, lelki sérülések, tragédiák. Lehetetlen, feldolgozhatatlan, ám nagyon is hétköznapi helyzetek. Félrecsúszott életek és emberek, akik aztán mégis megtalálták a boldogságot. Megkérdeztük őket abortuszaikról, miután a belügyminiszter módosította a terhességmegszakítás szabályait.
Bár a gyakorlaton igazán nem változtat, Pintér Sándor rendelete elsősorban üzenet a nőknek, nem pedig az abortuszszabályozás szigorítása. Hogy mit üzen, arról több mint húsz, terhességmegszakításon átesett nő mesélt nekünk. Egy ilyen döntés, a beavatkozás és az együttélés a traumával az ember legmélyebb magánügye, de a történetek alapján Magyarországon ma is tabutéma és szégyenfoltnak számít az abortusz. Ezt húzta alá piros tollal kétszer a belügyminiszter rendelkezése ahelyett, hogy pszichológust és terápiát biztosítana az ilyen helyzetbe került nőknek.
A nőknek szóló politikai üzenet a kormány abortuszmódosítása, de betartatni nem tudják
Politikai lufinak használja, de a nőknek üzen a kormány az abortusz szabályainak történelmi módosításával. A Belügyminisztérium rendelete ráadásul nem is egyértelmű: a kormányoldal azt állítja, hogy szeptember 15-étől kötelező lesz meghallgatni a magzat szívhangját terhességmegszakítás előtt, a rendelet szövegében azonban ilyen előírás konkrétan nem szerepel.
- „Sírtam. Az altatós kérdezte, mi bajom van? Nem tudtam válaszolni, amire csak annyit mondtak a dokival együtt, hogy »megcsinálni könnyebb volt, mi«?”
- „Ha hallanom kellett volna a szívhangot, és úgy meghozni ezt a döntést... hát, nem tudom, mit csináltam volna. Lehet, hogy inkább öngyilkos lettem volna.”
- „Később, mikor férjemmel babát akartunk, meddőséggel küzdöttem, sokáig gondoltam azt, hogy ez a büntetésem.”
- „A szonográfus (azóta sem tudom, hogy direkt, vagy véletlen…, mert amúgy tudta, hogy elvetetjük) bekapcsolta a szívhangot. Csak pár ütést hallottunk, mert azonnal kértük, hogy kapcsolja ki. Borzalmas volt, nagyon rosszul éreztem magam.“
- „Azt hittem, egy nálam 10 évvel idősebb férfi már elég érett, de tévedtem. Mikor kiderült, azt mondta, hogy EZ nem maradhat benned.”
Cikkünkben az abortusz traumáján átesett nők történeteit írjuk le, de kérésükre nem a saját nevükön szerepelnek. A döntéseik eltérő életkörülmények között születtek. Van, akinek teljesen egyedül kellett végigmennie ezen az úton, és volt olyan is, aki mellett végig ott állt a családja és a gyerek apja. Az abortusz idején betöltött életkoruk 16-tól 43 éves korig terjed.