Nagy Gergely: A direkt cenzúra felé, tánclépésben – az Átrium-ügyről
A tényt, hogy a budapesti Atrium színház a kényszerű bezárással néz szembe, nehéz másnak látni, mint a direkt cenzúra felé tett kormányzati lépések egyenes következményének. Amit eddig csak a NER perifériáján mozgó figurák követeltek, az ma kezd hivatalossá válni a hazai kulturális politikában.
A budai Fidesz lelkesen ünnepelte Facebook-oldalán, hogy egy fontos és izgalmas kulturális helyszín, az Átrium leállni kényszerül, mert a megszüntetett kulturális taót pótló támogatásra benyújtott kérelmüket a minisztérium nem bírálta el. A kommentelő hívek pedig a poszt alatt triumfálnak. Pedig a magyar kultúra fekete napja ez.
Mint arra az Átrium ügyvezetője, Zsedényi Balázs rámutatott, a rendszert úgy találták ki, hogy ne legyen átlátható a támogatási gyakorlat. Nem pályázatot, hanem kérelmet kell benyújtani – ez nemcsak megalázó a kulturális szervezetek számára, de a normativitást és az objektivitást is azonnal kiiktatja a folyamatból. Nem lehet tudni, kik, milyen szempontok alapján döntenek arról a pénzről, amelyet a kormányzat a megszüntetett kultúr-tao helyett ad a színházaknak és az előadóművészeti szervezeteknek, mindenesetre 12 milliárd támogatást szétosztottak, és ebből nem jutott bizonyos kritikus színházi praxisoknak. A taót ugyebár a korábbi visszaélések miatt szüntették meg, csakhogy nem a független és progresszív szféra volt az, amelyik visszaélt a rendszerrel, most mégis az új szisztéma kárvallottja lett.
Az Átrium kérelmét formailag nem utasították el, ott hever valamilyen asztalon, csak hát az Emmi közben megszűnt, helyette Kulturális és Innovációs Minisztérium van. A támogatásokra szánt összeg pedig közben elfogyott – tárja szét a karját Fekete Péter volt államtitkár. Ilyen pofonegyszerű módszerekkel működik a strukturális, vagyis az intézményrendszerbe rejtett, beépített cenzúra. Semmi szükség betiltásra, bezáratásra, vagy a működési engedély megvonására, megteszik a rideg adminisztratív eszközök is. Mindössze létre kell hozni egy mechanizmust, amely automatikusan elvégzi a politikai alapú szelekciót. Elég ellenőrzést gyakorolni a források fölött, ezeket átcsatornázni egy ideológiailag indoktrinált, kellően átláthatatlan, szakmailag nem számonkérhető rendszeren, és máris kész az eredmény: bezár a hely, amely a kormánykörök szemét szúrja.