Coppola 50 éve felrúgott minden szabályt, ennek köszönhetjük A keresztapát
Az 1972-ben bemutatott filmklasszikus nézői bebocsátást nyerhettek oda, ahová korábban soha: leülhettek a gengszterek asztalához, és benézhettek a hálószobájukba.
Nincs még egy olyan film, amelyik szebben öregedett volna, mint A Keresztapa. Láthatók benne a legkifinomultabb, legbrutálisabb, előre eltervezett gyilkosságok, szám szerint 22 kivégzés: egyik sem tűzpárbaj, egyik sem férfiak halált hozó nemes csetepatéja. Az egyik jelenetéből meg lehet tudni, mi az ellenállhatatlan paradicsomszósz titka, a másikból azt, milyen rövid az élet. A gengszterfilmek non plus ultrájában egyetlenegyszer sem hangzik el a maffia vagy a Cosa Nostra kifejezés, de a New Yorkban megtelepedett olasz család, a Corleone felemelkedésének a konkurenciával vívott véres sagája a királydrámákat idézi.
A Keresztapa forgatásának megkezdésekor a 32 éves rendezőről mint a hollywoodi fenegyerekek mintapéldányáról megemlékező Michael Pye azt írta, hogy Francis Ford Coppola az az ember, aki magába szívta az amerikai film hagyományait. Félig ipari cápa, félig alkotóművész.
Ő a mozi újjászületése fölött őrködő keresztapa, patrónus, barát, tanácsadó, akire Új-Hollywood többi fenegyereke, Steven Spielberg, Brian De Palma, George Lucas támaszkodhatott.