Európának meg kell tanulnia a hatalom nyelvén beszélni
Rendszeresen felbukkan az uniós szóhasználatban egy-egy olyan kifejezés, amit eddig nem hallottunk, azonban hosszú időn keresztül velünk marad. Ki ne hallott volna a jogállamisági mechanizmusról, a zöld megállapodásról, vagy a közös agrárpolitikáról? Még ha ezek tartalmáról sokszor van is vita, a téma meghatározza a mindennapokat. Várhatóan ilyen lesz a rendkívül furcsán hangzó Stratégiai Iránytű is, amely az EU védelempolitikájának a keretrendszere.
A stratégiai iránytű egy olyan ambiciózus cselekvési tervet jelent, amelynek alapján az Európai Unió 2030-ra megerősítheti biztonság- és védelempolitikáját.
Az ellenségesebbé váló biztonsági környezet miatt óriási előrelépést kell tennünk, és fokoznunk kell cselekvési kapacitásunkat és hajlandóságunkat, meg kell erősítenünk rezilienciánkat, továbbá növelnünk és fejlesztenünk kell a védelmi képességekbe irányuló beruházásainkat” – így szól az iránytű hivatalos meghatározása az Európai Tanács honlapján.
Az anyagot – bevonva a 27 tagállam hírszerzési szolgálatát - már majdnem két éve készítik, hogy aztán az elmúlt pár hónapban az orosz agresszió növekedésével, majd Moszkva inváziójával újrafogalmazzák. Végül az uniós állam- és kormányfők is áldásukat adták rá március 24-25-i csúcstalálkozójukon. A találkozó végkövetkeztetései között ez olvasható: „Az Európai Tanács jóváhagyja a stratégiai iránytűt, amely egyrészről stratégiai iránymutatást nyújt a következő évtizedre, másrészről meghatározza azon fellépések koherens keretét, azokat a módokat és eszközöket, valamint azokat az egyértelmű célokat, amelyek ehhez az új lendülethez szükségesek.”