A magántulajdon szent, de Mészáros Lőrincé nem – itt kezdené az egyesült ellenzék

Egy vidéki kocsmáros bővíteni akarta az üzletét néhány éve, és megkérdezte közgazdász ismerősét, hogy szabad-e felvennie hitelt erre a fejlesztésre. Ismerőse gondolkodás nélkül rávágta, hogy persze. Mire ellenpróbával élt a vendéglős: „De lehet, hogy elveszik az alkoholárusítási jogomat!” „Az kizárt” – érkezett a válasz. „De hát a dohányt is elvették!” „Az már igaz. Akkor nem kizárt” – zárult rövidre az üzleti terv kitárgyalása. Ez a beszélgetés mindent elmond annak a rombolásnak a lélektanáról, ami az elmúlt 12 évben történt a gazdaságban.

Sokkolóan hatna az elmúlt néhány hét csapássorozata is, ha a magyar gazdaság szereplői nem fásultak volna már bele, hogy az Orbán-kormány bármelyik pillanatban boríthatja a terveiket, és megsemmisítheti vállalkozásuk létalapját. A kormány legutóbbi hirtelen felindulása az volt, hogy maximálta néhány alapvető élelmiszer árát.

Hatósági árak meghirdetése, ha szokatlan is, de nem példa nélküli egy piacgazdaságban, Magyarországon azonban egyetlen célt szolgált: Orbán Viktor hatalomban maradását. A kormány csak arról gondoskodott, hogy ne az állami kasszából kelljen kisegíteni a fogyasztókat. Így viszont másnak kell lenyelnie a várhatóan 20-30 milliárd forintnyi veszteséget: például a kisebb boltok tulajdonosainak, akik kevésbé tudnak trükközni az árukészlettel.

Havi kétezer forintot lehet spórolni az élelmiszerárak befagyasztásán, de mit nyerhet vele a kormány?

Kiszámoltuk, mennyit lehet azzal spórolni, hogy a kormány hét élelmiszertermék árát maximálja. Arra is kerestük a választ, mekkora politikai kockázatot jelent a kormánynak a választás előtti hónapokban elszálló infláció, mi a kormány felelőssége az eddigi drágulásban és mi a világpiaci folyamatoké, illetve mennyi a racionalitás az ellenzék áfacsökkentési kérésében.