Miért kivételes a mostani pedagógussztrájk? Rövid történelemórát tartunk
Horthy kiéheztetéssel és rendőrattakkal, Kádár letartóztatással és azonnali béremeléssel vette el a sztrájkolók kedvét a szervezkedéstől. Manapság a munkabeszüntetők dolgát a szolidaritás hiánya és a törvényi szabályozás manipulálása nehezíti.
Évente tizenegy perc.
Átlagosan ennyi időre függesztették fel egy 2016-os tanulmány szerint a munkát azok, akik Magyarországon sztrájkba kezdtek a rendszerváltást követő 26 évben (1991 és 2016 között). A leállások miatt bő negyedszázad alatt kiesett összes munkaórák száma – 7,7 millió – már tekintélyesebbnek tűnik, de csupán hazai viszonylatban.
Összehasonlításképpen: a munkavállalói érdekérvényesítésben (is) a legfejlettebb országok közé tartozó Dániában megesett, hogy egyetlen évben, 2013-ban ugyanennyi időre álltak le az alkalmazottak, sőt az utóbbi negyedszázadban több olyan év is volt, amikor ennek sokszorosát töltötték szakszervezeti nyomásgyakorlással.
A magyarországi sztrájkhajlandóság az idézett tanulmány óta sem sokat változott. A statisztikában az is közrejátszik, hogy például a pedagógusok egyre több résztvevővel zajló jelenlegi munkabeszüntetéseit – a kormány sztrájkot ellehetetlenítő rendelete elleni tiltakozásul – immár csupán polgári engedetlenségi mozgalomként tartják számon.