Ez lenne az egyik funkciója, még sincs mindig transzparencia a tőzsdén

4 perc

2021.10.05. 10:00

A magyar börze nem képes garantálni a kisebb pénzű befektetni vágyók számára létfontosságú átláthatóságot; újabb példa erre a Set Group meghökkentő tőkeemelése.

A semmiből bukkant elő idén tavasszal a zavaros nevű iAxons Integrated Axons Zrt., amely újdonsült befektetőként azonmód vétójogot kap a tőzsdén jegyzett Set Group Nyrt.-ben. Utóbbi igazgatósága a minap másfél milliárd forintos zárt körű tőkeemelésről döntött, s az abban részt vevők különleges – a szavazathoz vagy az osztalékhoz kapcsolódó – jogosítványokat kapnak. Ha a cégbíróság bejegyzi a változásokat, a rejtélyes iAxons igenje nélkül

a Set közgyűlése többé az égvilágon semmiről sem dönthet. Mindezt úgy, hogy a menedzsment egyelőre nem tájékoztatja a tulajdonostársakat arról, kinek és miért kedvez ilyen nagyon.

A mindössze ötmillió forintos jegyzett tőkéjű reménybeli vétójogosról csupán annyit tudunk, hogy a vezetője és egyik tulajdonosa Péter Natália, a másik pedig egy szlovák építőipari cég, a Molner sro., amelyet egy magyar magánszemély gründolt. A Molner eddig két kicsi hajózási társaságba szállt itt be.

„Ha lezajlik a tőkeemelés, előállunk azzal a nagybefektetővel, akinek valójában a vétójogot adjuk, aki beszáll a Set Groupba, és stabilizálja azt”

– titokzatoskodik a tőzsdei cég stratégiai igazgatója, Orbók Ádám. Némi köze azért neki is lehet hozzá, mert a szlovák cég itteni hajózási érdekeltségeiben ő is fellelhető.

Orbók három éve jelent meg a 2010-ben innovatív családi vállalkozásként indult, ám hamar kifulladt, árbevétel nélkül maradt, végrehajtásokkal sújtott Set Groupban azzal, hogy menedzsertársaival új életet lehel belé. Mégpedig alapvetően a vasútépítésre támaszkodva, pontosabban az ebben az üzletágban bejáratott, kétmilliárdos árbevételű, nyereséges Triman Építőipari Kft.-re. A vasút-, villamos- és metrórekonstrukciókba bevont vállalat lelke két mérnök, Doma Péter és Molnár Tibor. Előbbi történetesen Orbók nagybátyja. A terv ugyanaz, amit Mészáros Lőrinc követett az Opus, a Delta informatikai csoport pedig az Est Média esetében: működő vállalkozásokat belebújtatni egy gyakorlatilag „üres”, ám tőzsdei licenccel és árfolyamnyereségre éhező kisbefektetők ezreivel bíró cégbe. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, de a magyar módi szerint e tranzakciók egyáltalán nem transzparens módon zajlanak, ami ellen a tőzsdét felügyelő szervek nem igazán tudnak hatékonyan fellépni.

A díszletté vált kisrészvényesek innentől kezdve vakon repülnek.