Dolgozók oltása: döntést várnak a cégek Orbánéktól a felelősség hárítása helyett

Látványos önellentmondásba keveredett az oltási hajlandóság növelése ügyében Orbán Viktor. Nemrég arról beszélt, hogy senkire nem tudja rákényszeríteni a vakcinát, mivel ezt „a magyar ember gyomra nem veszi be”. Csakhogy az egészségügyi dolgozók számára már kötelezővé is tette az oltást. Azzal is kínos helyzetbe lavírozta magát, hogy miután kommunikációjában az oltást tette meg a járvány elleni elsődleges, sőt egyetlen fegyvernek, az immunizálási program kifulladt. A kabinet az egyéb védekezési módok, például a maszkviselés puszta felvetésétől is ódzkodik, de attól is, hogy akár pozitív, akár negatív ösztönzőket kapcsoljon a vakcina felvételéhez – vagyis praktikusan az oltási igazolványhoz. Ami viszont így nem több értelmetlen plasztikdarabnál.

Hogy nőjön az oltási kedv, ahhoz valamilyen körülményeknek már változniuk kellene, a miniszterelnöki kérlelés édeskevés.

A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az oltottaknak kínált pluszjuttatások és az oltatlanok eltiltása bizonyos szolgáltatásoktól hatékony intézkedések. S persze másképpen is lehetne tenni a vírus terjedésének akadályozásáért, például a tömegrendezvények, illetve általában az emberek közötti érintkezés észszerű korlátozásával. Valamint, afféle nulladik lépésként, megfelelő tájékozódással, azaz átgondolt tesztelési programokkal (amilyenekre szintén találni külföldi példát). Főleg azok körében, akiknek nem áll módjukban elkerülni a tumultust – ilyenek az iskolások is, akiknek még kifejezetten meg is tiltották, hogy online kapcsolódjanak be az oktatásba.