Para-Kovács Imre: Orbán kedvenc gyíkemberei

Szeptember 11-e nem is lenne szeptember 11-e, ha nem bődülne el Drábik János az egyik sarokban, és nem felelne rá Bogár László a másikból, mert az összeesküvés-elméletek ikertornyai ezekért a pillanatokért élnek-halnak, ilyenkor úgy érzik, eljött az idejük, és elmondhatják ezredszer kínosan avasodó elméleteiket a háttérhatalomról, a világméretű zsidó összeesküvésről, a pénzvilág 300 láthatatlan uráról és a velük szövetséges gyíkemberekről.

Akárcsak a szellemileg megfáradt nagybácsi, aki a karácsonyi ebéd bizonyos pontján, miután magához vette a szükséges alkoholmennyiséget, menetrendszerű pontossággal fogja elmondani kedvenc viccét, ami ugyan végtelenül suttyó és egyáltalán nem humoros, de szerencsére csak egyszer van karácsony egy évben, úgyhogy kibírható, ha nem figyelünk oda.

Az már érdekesebb, hogy a 80-as, 90-es évek mosolyfakasztó felhőtologatói, aurasimogatói, konteóhívői, kézrátéttel gyógyítói, akik külvárosi művelődési házak enyhén dohos színpadán bizonygatták a rendszerváltás környékén, hogy politikai okokból voltak az elmegyógyintézet vendégei,

most a kormány kitüntetettjei és szakértői között feszítenek.