A mintakép, akihez mérten Orbán Viktor még zöldfülű
4 perc
2021.07.03. 09:00
„Mikor súlyos kormánygondjai között kifáradt, és zaklatott életében csendet, pihenést keresett, leginkább Alcsúton találta azt meg. Alcsút sok örömöt nyújtott neki, talán azért is, mert egyedül az ő teremtménye volt. A sivatagból néhány esztendő alatt paradicsomot varázsolt” – így írta le érzékletesen Lestyán Sándor, hogyan kötődött kétszáz évvel ezelőtt József nádor a Fejér megye északkeleti csücskében elterülő birtokaihoz. Az életrajzíró szerint a Habsburg főherceg megszállottságát a helyiek is örömmel fogadták: „Minél kietlenebb, minél kopárabb volt a talaj, annál lelkesebben törekedett, hogy termékennyé változtassa. Gyakran felkereste itt jobbágyait, akik úgy tisztelték, mint édesapjukat.”
Nem csak a terület azonos, amelyen Orbán Viktor igyekszik megvalósítani álmait, de a kormányfő egyértelműen követi is József nádor példáját: ambíciója épp az, hogy szülőföldje dicső múltját feltámassza. Annyi különbség azért mutatkozik Széchenyi barátja, a Kazinczynak és Kossuthnak királyi kegyelmet szerző nádor és az újsütetű földesurak között, hogy előbbi a királyi kegyből 1819-ben háromnapos fényes ünnepség keretében reászállt, több mint 11 ezer holdas birtok jövedelmét a haza üdvére fordította. Az itteni mintagazdaságok bevételeiből támogatta egyebek mellett a Nemzeti Múzeum, a Német Színház, a gellérthegyi csillagvizsgáló, a Ludovika Akadémia építését, a Városliget és a tulajdonában lévő Margitsziget parkosítását.
Az Alcsútdoboz körüli földeket felvirágoztató Habsburg József 1776-ban született Firenzében. Idősebb testvérét I. Ferenc néven osztrák császárrá és magyar királlyá koronázták. Ő volt, aki 1796-ban öccsét kinevezte nádornak, a végrehajtói hatalom magyarországi fejének. József ötvenegy évig, 1847-es haláláig irányította az ország ügyeit, elismertségéről mindent elmond, hogy a „legmagyarabb Habsburgnak” nevezték.