Ahol a Balaton találkozik Lillafüreddel: a szocialista tervezés vívmánya, az Orfűi-tó
A pécsieknek és a környéken élőknek strand és kirándulóhely, másoknak leginkább a Fishing: az Orfűi-tavakat mindenki ismeri. Jó 60 éve ezen a helyen még patakok csörgedeztek a völgyekben megbúvó falvakat összekötve, a tavakat állami akarat hozta létre.
Sokan Orfűi-tónak hívják, holott valójában négy részből – Orfűi-tó, Pécsi-tó, Herman Ottó-tó és Kovácsszénájai-tó – áll. Ráadásul többnyire a közeli Abaliget még 1959-ben létrehozott mesterséges tavait is ide szokták számítani. Nem egyszerre jöttek létre: 1962-ben „nyitott” az Orfűi-, ezt követte 1966-ban a lényegesen nagyobb Pécsi- és Herman Ottó-, míg 1970-ben a Kovácsszénájai-tó a helyi karsztforrások vizének felhasználásával. Az egykori falvakat – Mecsekrákos, Mecsekszakál, Tekeres, Bános – Orfűhöz kapcsolták, ezzel téve egységessé az üdülőterületet közigazgatásilag is.
Dicséretes a Baranya megyei Tanács törekvése, hogy az ipari munkásságnak, a falvak dolgozóinak, a tekintélyes számú értelmiségnek megfelelő üdülési, szórakozási, kirándulási és művelődési lehetőségeket kíván biztosítani
– helyeselte a folyamatot a Turista 1960-ban. A cél tehát az volt, hogy megfelelő terepet hozzanak létre a szabadidőnek a rendszer értékrendjének megfelelő eltöltéséhez.