Akik kevés pénzből is gazdag nyugatinak érezhetik magukat – 1991. július 16.
Régi történet a Balatonnál: a nyugati pénz kellene, a nyugati színvonal késik. A német újraegyesítésről szóló Eljött a paradicsom című sorozatunk következő darabja.
A sorozat eddig megjelent cikkei itt olvashatók.
Úgy veszik, mint a cukrot, a németek a balatoni nyaralásokat. Könnyű kitalálni, miért: az egyhetes, félpanziós Balaton-parti szállodai üdülést annyiért árulják, amennyiből errefelé legfeljebb két éjszakát lehetne szállodában tölteni, vagy talán annyit sem.
A tudósító persze ugyanúgy sejti a kedvezményes ajánlatok hátterét, mint ahogy a magyar idegenforgalmi piacot ismerő hallgató is hamar rájöhet: meglehetősen üresek a balatoni szállodák, és kerül, amibe kerül, meg kell tölteni őket. A kedvezményes utak különösen a keletnémetek körében népszerűek. A két volt KGST-partner egymásrautaltsága változatlan: a magyar idegenforgalomnak szüksége van a bevételekre, a volt NDK polgárainak pedig az olcsó külföldi utakra, az olyan lehetőségekre, amelyek révén kevés márkából is gazdag nyugatinak érezhetik magukat.