Konfliktus, polgárháború vagy anarchia? Az izraeli-palesztin viszony háttere

Ha a Covid-járványt megelőző években valaki meghívott vendégként, üzleti úton vagy turistaként járt már Izraelben, bizonyára körbevezették Jaffa óvárosában, ehetett görögdinnyét feta sajttal a tel-avivi strandon, vásárolhatott palesztinoktól a jeruzsálemi óvárosban. Ha találkozott is gépfegyveres egyenruhásokkal, az izraeli megszállásnak nyomát sem láthatta. Az ugyanis a világ hírolvasó közönsége számára is jobban érzékelhető, mint az ország belső területeire tévedt vendég számára.

Izrael – legalábbis a mérsékelt, liberálisan gondolkodó, szekuláris középosztály – mesteri módon határolta el magát a palesztin kérdéstől az utóbbi évtizedekben, olyan technikai-logisztikai problémaként kezelve azt, amelyet inkább menedzselni kell, mint megoldani. Miközben a hazai sajtóban megjelent elemzések, illetve helyszíni beszámolók igyekeznek rekonstruálni az izraeli-palesztin konfliktus kiújulását, a mélyebben gyökerező, strukturális okokról viszonylag kevés szó esik.