Sikeresen is lehet szövetkezni: mi volt a Hangya titka?

Aiszóposz tücsök-hangya meséjétől a La Fontaine-féle átiraton át a Pixar Egy bogár élete című animációs filmjéig a hangyát mindig is a fáradhatatlan szorgalommal azonosította az emberiség. Ezért kaphatta a 20. század első felének legendás hazai szövetkezeti formája, a Hangya is ezt az elnevezést.

Kemény munka, hatékony támogatás a tagoktól, közös logisztika és értékesítés, erős szociális háló, rendszeres osztalék. A szövetkezeti termelési-értékesítési forma Angliában honosodott meg először, de Magyarországon is egészen korán, már a 19. század második felében létrejöttek az együttműködésen alapuló gazdasági társaságok. A legnevezetesebb és a hazai gazdaságra legnagyobb hatást gyakorló termelő-értékesítő-fogyasztási társaság, a Magyar Gazdaszövetség Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezete, a Hangya 1898-ban indult el az első, brogyáni szervezettel.

Vajon miért tudott ez a gazdasági forma évtizedekig olyan sikeres lenni, hogy egy időben monopolhelyzete miatt zúgolódtak ellene a kereskedők és a nagygazdák? „A Hangyának nincsenek monopolisztikus törekvései, sőt a magyar gazdasági életre gyilkos hatásúnak tartja, ha gazdasági frontok sorsának intézése teljesen egykézi alapon történne […]

a Hangya igyekszik megszerezni az egyes termelési ágak piacainak egy részét, de nem egyeduralmi célból, hanem a kartelgazdálkodás ellensúlyozására, szabad verseny teremtésének okából, hogy mint árszabályozó szerv szerepeljen”

– magyarázkodott Wünscher Frigyes akkori Hangya-vezérigazgató a harmincas évek végén egy sajtótájékoztatón a Dunántúl 1939-es tudósítása szerint – az alábbi korabeli tudósításban Wünscher a Hangya budafoki munkásházainak avatásakor beszél: