A hűvös szenvedély mestere – 100 éve született Mészöly Miklós
A XX. század magyar irodalmának egyik legjelentősebb újítója és morális etalonja, az abszurd dráma, az egzisztencialista regény, a posztmodern próza úttörő mestere volt Mészöly Miklós. Hol tiltották, hol tűrték, és igazából csak a rendszerváltás után kapta meg a formátumához méltó elismerést.
„Az írás ott kezdődik, amikor hűvösödnek a dolgok, amikor megfoghatók.”
(Mészöly Miklós levele Polcz Alaine-nek, 1950. június 17.)
1921. január 19-én Szekszárdon született, és élete végéig oda is kötődött. Jogászdoktori oklevelet szerzett Budapesten 1942-ben. Az alább olvasható rejtélyes verssel debütált húszéves korában Herczeg Ferenc tekintélyes szépirodalmi hetilapjában, az Új Időkben 1941. október 19-én.
A Sorbonne-on szeretett volna irodalmat tanulni, de közbejött a háború. 1943-ban elvitték katonának. A szerb és a szovjet fogság között katonaszökevényként bujkált. 1945. május 24-én ez a hirdetés jelent meg a Népszavában:
„Keresem fiamat, MÉSZÖLY MIKLÓS légv. tüzért, aki legutóbb Búrokon tartózkodott 1944 VII. 16-án.”
A fiú előkerült, és nekiállt dolgozni mint fizikai munkás, terménybegyűjtő, malomellenőr... Várkonyi Nándor pécsi irodalmi folyóirata, a Sorsunk volt az első lap, amelyben rendszeresen megjelenhetett. 1947 tavaszától publikált itt és ekkortól szerkesztette a Független Kisgazdapárt megyei lapját is, a Tolna Megyei Kis Újságot.
1948 őszén felköltözött Budapestre, és szabadúszó íróként próbált megélni. Próbált volna másképp is, de nem kapott munkát.
Ekkor már Polcz Alaine (1922–2007) volt a társa, az Erdélyben felnőtt pszichológus és író, a tanatológia (a halál és a gyász tudománya) hazai úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom megalapítója, a gyermeklélektan, a játékdiagnosztika jeles művelője, az Asszony a fronton című korszakos jelentőségű memoár szerzője. Aki a klinikai halál állapotába került, miután szovjet katonák tömegesen, többszörösen és brutálisan megerőszakolták, és aki túl volt már az első, fiatalon kötött és hamar tönkrement házasságán, amikor találkozott Mészöllyel. 1949-ben összeházasodtak, s a monogám kapcsolatra teljességgel alkalmatlan író haláláig ragaszkodott hozzá, akkor sem engedte el, amikor nagyon el akart menni. (Erről a kapcsolatról mindent megtudhatunk fél évszázados levelezésükből és bizalmas barátjuk, Nádas Péter ahhoz írt utószavából: A bilincs a szabadság legyen, Jelenkor, 2017. / Online olvasható válogatás a levelezésből itt.)
„Mészöly Miklós ezzel a könyvével a fiatal szépprózaírók első sorában kér helyet.”
Ezt írta első kötetéről, az 1948-ban megjelent, novellákat tartalmazó Vadvizekről a Diárium kritikusa, Rajnai László.
Akárhol kért helyet, nem kapott.