Mi nem stimmel A korona című sorozatban? A berúgós partijáték például kamu

Soha ekkora felháborodást nem váltottak még ki az epizódok, pedig a II. Erzsébet királynő uralkodását és hozzátartozóinak életét feldolgozó „történelmi drámasorozat” 2016 novembere óta fut. Sok hűhó semmiért? A londoni The Economist így ironizált: „Amikor a monarchia már annyira gyenge, hogy súlyos károkat okoz neki, ha egy férfi, aki úgy tesz, mintha Károly herceg lenne, csúnya dolgokat mond egy nőnek, aki a feleségét játssza – akkor

az intézmény felett alighanem eljárt az idő”.

A háborgás egyik oka, hogy a korábban számos tévés díjat besöprő alkotás ezúttal már a sokak által átélt eseményeket idézi fel: az 1970-es évek végét, az 1980-as éveket. De a támadások még inkább szólnak annak, hogy amikor a sorozat Margaret Thatcher miniszterelnöki tevékenységét és Diana hercegnő boldogtalan házasságát mutatja be, akkor máig ellentmondásosan megítélt történéseket ábrázol, be nem gyógyult sebeket tép fel.

A 4. évad előzetese:

Bár a királyi család nem kommentálja a tévés feldolgozást, a hozzá közel álló történészek, kritikusok hosszan sorolják, hol torzították el a valóságot az alkotók. November végén a brit kulturális miniszter, Oliver Dowden felszólította (hiábavalóan) a Netflixet, hogy tegye egyértelművé, a sorozat csak fikció.

Való igaz, hogy Peter Morgan forgatókönyvíró olykor feláldozta a történelmi tényeket a dráma oltárán, de korántsem csak a negyedik évadban. II. Erzsébet például aligha látogathatta meg (és csókolhatta homlokon a búcsúzkodásuk végén) a nagybeteg Winston Churchillt 1965 januárjában, mert utolsó, végzetesnek bizonyuló stroke-ja után a legendás egykori miniszterelnök akkor már nem volt magánál.