Elvesztette magánvagyon jellegét: tíz éve volt a nagy nyugdíjlenyúlás

Máig vitatják a közgazdászok, vajon az Európai Bizottság szakértőinek konoksága miatt döntött-e úgy az Orbán-kormány, hogy konfiskálja a kötelező magánnyugdíjpénztárak több mint háromezermilliárdos vagyonát, vagy eleve ez volt a célja. Az utóbbi változat hívei azzal érvelnek, hogy 1998 után Orbán első kormánya is fékezte a kétpilléres nyugdíjrendszer kiépülését, és újbóli megválasztása után, 2010 októberében pedig azt fogalmazta meg, hogy

„pénzt csak onnan lehet elvenni, ahol van”.

Mások ennél elmélyültebben firtatják az okokat. László Csaba, a Medgyessy-kormány pénzügyminisztere például egyik tudományos cikkében azt taglalta, hogy 2010 augusztusában Magyarország nyolc társával együtt kérte Brüsszelben, hogy az államháztartási hiány számításánál ne vegyék figyelembe azokat a tagdíjakat, amelyeket a költségvetés a magánnyugdíjpénztárakba utal át, növelve a deficitet. Miután az Európai Bizottság ezt elutasította, „a magyar kormány informálisan jelezte, hogy ennek a második pillér felszámolása lehet a következménye”.

Másra költenék a nyugdíjvagyon maradékát

Az államosított nyugdíjvagyonból alig maradt, de azt már nem adósságcsökkentésre költenék, ahogy eredetileg ígérték.

A vita tétjére jellemző, hogy 2010-ben a befolyt járulékokból 328 milliárd forintot, a hazai össztermék 1,2 százalékát utalta át a költségvetés közel hárommillió pénztári tag számlájára. Ez jócskán megnehezítette, hogy az államháztartás hiányát három százalék alá vigyék le. Egyébként is minden fillérre szükség volt, mivel Orbán június 8-án az Országgyűlésben 29 pontos akciótervvel állt elő, amely több adócsökkentést is tartalmazott. Ellentétel gyanánt meghirdette ugyan a bankadót, visszamenőlegesen, azaz a megelőző év nyeresége után, ám ez nem volt elég. Mivel napokkal az IMF és az EU delegációjának látogatása előtt változtatott az általuk jóváhagyott gazdaságpolitikai programon, az akcióterv hadüzenettel ért fel. Ennek ellenére – amennyire utólag kibogarászható – szűk százmilliárd forinton múlt, hogy az IMF és az EU szakértői nem jutottak dűlőre a magyar kormánnyal, de nem is feszítették túl a húrt. Nem sokkal később Orbán bejelentette: Magyarországnak nincs szüksége az IMF-re. Ezzel a 20 milliárd eurós keretből még le nem hívott, nagyjából 5 milliárdra rúgó, olcsó IMF- és EU-forrás elszállt.