Gárdos Péter az SZFE-ről: "Felháborító, gyalázatos, méltatlan"
Az írással megtapasztaltam azt a fajta szabadságot, amit filmkészítőként soha - mondja a HVG-nek adott interjújában Gárdos Péter író, rendező. Megvan a véleménye azokról a kollégáiról, akik nem veszik észre az SZFE diákjainak bátorságát. HVG-portré.
HVG: Jól tudjuk, hogy az SZFE polgáraival való szolidaritása jelzéseként döntött úgy, hogy kilép a Magyar Filmakadémiából, amiért annak korábbi elnökségi tagját, Novák Emilt nevezték ki rektorhelyettesnek?
Gárdos Péter: Csak olyan jelzőkkel tudom illetni a Színművészeti Egyetem elleni támadást, hogy felháborító, gyalázatos, méltatlan. A hallgatók példátlan bátorságról tesznek tanúbizonyságot egy olyan helyzetben, amikor az emberek megszokták, hogy fülüket, farkukat behúzzák. A legszomorúbb, hogy a közvetlen kollégáim közül jó néhányan ezt nem hajlandók észrevenni. Arra a lóra tesznek, amelyiktől a személyes boldogulásukat várják.
HVG: Hogyan tudja kivonni magát a filmszakma szekértáborharcaiból?
G. P.: Bölcsészdiplomával a partvonal mellől jöttem, amolyan Don Quijoteként, és van bennem jó adag arisztokratizmus is, amire nem vagyok büszke. Az írással pedig megtapasztaltam azt a fajta szabadságot, amit filmkészítőként soha.
A kelet-európai országokban mindig is az állam osztotta szét a filmes pénzeket, és nevetséges abban az illúzióban ringatni magunkat, hogy politikától, ideológiáktól függetlenül.
A Szamárköhögés kapcsán feketén-fehéren megmondták, ha nem veszem ki a filmből a forradalom szót és a Nagy Imre-beszéd részletét, akkor az örökre dobozban marad. Két hétig vacilláltam, aztán kivágtuk.