Tényleg fejben dől el, hogy valaki konzervatív vagy liberális – és lehet rajta változtatni

A két szekértábort legutóbb, az idei amerikai elnökválasztás előtt három neves tengerentúli egyetem – a baltimore-i Johns Hopkins, a Kaliforniai Egyetem berkeley-i campusa és a Stanford – tudósai vizsgálták meg, s eredményeiket egy rangos szaklapban, a Proceedings of the National Academy of Science-ben publikálták. Ők is, mint előttük jó néhányan, arra voltak kíváncsiak, hogy hol van az a terület a választók agyában, ahonnan kezdve már széttart a huzalozás. A néhány tucat résztvevővel politikai hívószavakkal terhelt, közéleti témákat érintő kisfilmeket nézettek funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálat (fMRI) közben. Az agyi aktivitást a neurális válaszidők összehasonlításával mérték.

A homloklebenyben található prefrontális kéreg különböző aktivitással reagált a fenyegetéssel és erkölccsel kapcsolatos kifejezésekre attól függően, hogy az alany konzervatívnak vagy liberálisnak vallotta magát a vizsgálatot megelőző felmérésben. Ha pedig valaki „billegett” a két oldal között, az sokkal könnyebben vallotta magáénak végül annak a tábornak az értékeit, amelynek tagjaiéhoz jobban hasonlított az agyszerkezete. A kutatók arra jutottak, ez az idegi polarizáció hozzájárulhat ahhoz, hogy egyazon üzenetet másként interpretálnak a máshogy szavazók.

Szinte a szomszédos agytekervényen tapogatóztak „kézzelfoghatóbb” differencia után a New York-i Egyetem kutatói, elektroenkefalográfiai (EEG) tappancsok segítségével. A Nature Neuroscience című folyóiratban bemutatott kísérletben a delikvensek előzetes politikai nézeteinek felmérése után egy monoton vizsgálati rész következett. Két gombot kellett csak nyomogatniuk attól függően, hogy „M”-et vagy „W”-t látnak a képernyőn. Az ötszáz eset 80 százalékában az alanyok ugyanazt a betűt kapták, így unalomig nyomkodhatták ugyanazt a gombot.