Sorosozhatnak annak, akitől elveszik a tóparti sétányát vagy a strandját
Egymás után bukkannak fel a városaikat, tavaikat, területeiket megvédeni kész, párt- és világnézeti határokon átívelő civil csoportok, lassan már egyfajta hálózatot alkotnak.
Örülhetnek a civilek Tatán, hivatalosan is elkezdődhetett a népszavazási kampány az Öreg-tó partjára tervezett, 120 szobás luxusszálloda megépítése ellen. A Győri Törvényszék ugyanis négyből három népszavazási kérdést jóváhagyott. Harminc nap alatt négyezer érvényes aláírást kell összegyűjteni ahhoz, hogy a referendumot meg lehessen tartani. Ahhoz pedig, hogy érvényes is legyen, legalább kilencezer helyinek el kell majd mennie szavazni.
„Már gyűjtjük az aktivistákat, akik házról házra járva, az embereket megszólítva elmagyarázzák a kérdéseket, és rábírják őket, hogy elmenjenek szavazni”
– magyarázza Szalay Ildikó, a 14 ezres Stop Avalon! Tata nevű Facebook-csoportból kinőtt Miénk a Grund Városvédő Egyesület elnöke.
Szállodaépítés ellen ölelkeztek Tatán
A Velencei-tó partján, Gárdonyban egyelőre csak álmodoznak a népszavazásról. „Ez azért egy kicsit nagyobb tó, és helyi népszavazást indítani is csak akkor lehet, ha az itteniek is mellénk állnak, nem csak a nyaralótulajdonosok” – magyarázza Karsainé Kiss Anna, a Civilek a Velencei-tóért szerveződés egyik alapító-vezetője. A tatai közös civil megmozduláson ő is ott volt, mert úgy érzi, „mintha valaki rá akarna telepedni a hazai vizeinkre, kezd a probléma egységessé válni”. Gárdonyban két hónap alatt 1300-an álltak mellé, abban bízva, hogy nem építik be az egész tópartot.
„Pillanatnyilag még rálátok a tóra, de egyre kevesebb helyen lehet a tavat megközelíteni, egyre több az eladott terület, olyan hermetikusan elzárva, hogy még csak be se láthassanak az emberek”
– panaszolja. A kisváros fideszes vezetésű önkormányzata egyébként szeptemberben visszautasította, hogy általános beépítési tilalmat mondjon ki a part menti ingatlanokra.
Júliusi tüntetés a tatai Öreg-tóért:
Egyre több elszigetelten küzdő, kárvallott csoport döbben rá, hogy nincs egyedül – tapasztalja Lányi András író, aki szintén részt vett a tatai tóátölelésen, és aki szerint a „lázadás” oka közös: az elhibázott gazdaságpolitikai stratégia. A megalomán és haszontalan állami megrendelésekkel életben tartott, felvirágoztatott építőipar például helyet követel magának, ez a hely pedig általában valamilyen zöldterület. De az is gond, hogy „olyan iparágak, amelyeket más országokból már eltanácsolnak, mert közvetlenül vagy következményeikben súlyosan terhelik a környezetet, nálunk, például Gödön, helyet kaphatnak”.
Mindeközben a kormányzat egyre több bevételt von el az önkormányzatoktól, ezért azok rákényszerülnek, hogy zöldterületek beépítésével, külterületek belterületté nyilvánításával próbáljanak pénzhez jutni. „Tudják ők, hogy hosszabb távon ez veszteséget jelent, éppen azt a fő bevételi forrását veszíti el például Tata, amiért a turisták odamennek. De ugyanez zajlik egy az egyben a Balatonon, a Fertő tavon és a Velencei-tónál is” – teszi hozzá Lányi.