Bohém karakterek, sörbe fojtott örömök és bánatok rendezője – Búcsú Jiří Menzeltől

Magas fokon művelte az öniróniát, a humort, az élet fonákságainak láttatását. A szituációs improvizációban utolérhetetlen, szomorkás arcú bohóc közel 80 filmnek volt – saját szavaival élve – a világhírű epizodistája. Film- és színházi rendezőként rémesen lusta, félszeg, legszívesebben semmittevéssel foglalkozó embernek vallotta magát. „Rendezett polgári családból származom, a szüleim belém plántálták, hogy lehetőleg kerüljek el mindent, ami zavaró, nyugtalanító. Ehhez képes olyan hivatást választottam, amiben kielégíthetem a bennem szunnyadó kalandvágyat” – mondta egy korábbi, 1990-es évek végi találkozásunk alkalmával. Akkoriban éppen a cseh köztévé Kocsma című szórakoztató televíziós sorozatában szerepelt. „Felhígított sör mellett hallgatom a kollégáim ostobaságát” – jegyezte meg az egzisztenciális okokból elvállalt bohóckodásáról.

Jiří Menzel: a temetésem koronázza meg a filmjeimet

Menzel filmjei pontosan olyanok, mint a mögöttük álló ember: végtelenül őszinték és nem akarnak többnek látszani annál, amik. Hogy milyen egy 75 éves, Oscar-díjas cseh rendező dióhéjban elférő világa? És mit gondol a Facebookról? És miért nem fogott kezet a rajongójával? A Titanic Filmfesztiválon beszélgettünk a Szigorúan ellenőrzött vonatok és az Őfelsége pincére voltam rendezőjével.

Utoljára hét éve állt a kamerák mögé, pályafutása során először olyan produkcióval, amelynek a forgatókönyvét nem irodalmi mű alapján, hanem a saját ötletéből írta. Régi vágya volt egy operai környezetben játszódó vígjáték: Mozart Don Giovannija alapján nőkről, szerelemről, a szenvedély kifürkészhetetlenségéről. A vidéki cseh operatársulat kulisszái mögé bepillantó Don Juanok című filmje a magánélet és a színház különös egyvelegéről Menzel rendezői hattyúdala.

Színészként a 2017-ben forgatott Tolmácsban volt az utolsó szereplése. A szlovák Martin Sulík rendezte filmben aszkéta életmódot folytató férfit alakított, akinek a sorsát megpecsételte a második világháború. Találkozása az apját kivégző náci tiszt fiával a lelki élveboncolás, a múlt sebeinek a feltárása.