Milyen koronavírustesztet akar? Gyorsat? Olcsót? Pontosat?
Nemcsak a tesztek pontossága, hanem a gyorsasága is döntő lehet a járvány megfékezésében. A gyorstesztek most kezdenek terjedni, többféle változatban.
Annyira egyszerű, mint egy terhességi teszt: csak le kell olvasni egy csíkot. Majdnem olyan, mint az alkoholszonda: csak bele kell fújni egy zacskóba. Ahhoz képest, hogy a Covid–19 most általánosnak számító tesztje, a PCR eredményére napokat (akár egy hetet) kell várni a világ sok országában, az említett pár perces gyorstesztek már elég közel vannak ahhoz, hogy elterjedjenek. Már ha valóban beválnak.
A gyorstesztek nemcsak azzal kecsegtetnek, hogy olcsóbbak (idehaza egyelőre nem feltétlenül), és nem kell hozzájuk szakszemélyzet, laboratórium, hanem a gyorsaságuk miatt is fontosak lennének. Minél korábban lelepleződik a fertőzés, annál nagyobb az esély, hogy a fertőzötteket – és mindazokat, akiknek a vírushordozók a közelébe kerültek – még idejében el lehet szigetelni. Így szakíthatók meg gyorsan a fertőzési láncok – ez pedig
reményt adna arra, hogy szigorú korlátozó intézkedések nélkül is gátolható a járvány terjedése.
Nem mintha a PCR-rel – tisztességes nevén a reverz transzkriptáz kvantitatív polimeráz láncreakcióval – minőségi gond lenne. Sőt a módszer igen pontos, nagyon megbízható: ha van vírus, szinte mindig jelzi, ha nincs vírus, akkor pedig nagyon ritkán riaszt. További előnye, hogy – erre utal a kvantitatív jelző – mérhető az is, hogy kevés vagy sok vírus van-e a mintában. Nem is a teszttel van baj, hanem a költségével és az időigényével, amely abból fakad, hogy laboratóriumban kell végezni. Igaz, léteznek már hordozható változatai is.