Szijjártó Péter: a panelkirály, aki Orbán Viktor első számú janicsárja
A magyar külügyminiszter kirobbanthatatlan helyéről, főnöke óhajai számára parancsok, így a magyar külpolitika annyit ért el, hogy diktátorokkal barátkozva gyengíti az ország presztízsét, miközben ennek gazdasági hozadéka nincs vagy nem látszik.
Megfelelő ember a megfelelő helyre – a magyar külpolitikát alakítók közül első blikkre senki nem ezt gondolta Szijjártó Péterről 2014-es miniszteri kinevezésekor. Azóta bebizonyosodott, hogy a helyén van: mindenben megfelel annak, amit a miniszterelnök elvár tőle. A kormányfőhöz végtelenül lojális, ahogy egy ízben elmondta: „Ha Orbán Viktor valamilyen új feladatra kért fel, akkor
felhívott magához, elmondta, hogy miről van szó, és én körülbelül öt másodperc múlva azt feleltem, hogy örömmel vállalom.”
Azt is hozzátette, mindegy, milyen funkcióban számít rá Orbán. A külügyminiszteri poszton is a főnöke „táskahordozója” maradt, sőt egy alkalommal egy szocialista képviselőnek kijelentette, „önnek pedig azt kívánom, hogy még nagyon sokszor elmondhassa, hogy Orbán Viktor első számú janicsárjával áll szemben”.
Ez meg is látszik a tárcáján, Szijjártó janicsármentalitást vár el a sokat megélt diplomatáktól is. Mint a legutóbbi nagyköveti értekezleten mondta, „hat évvel ezelőtt ellenszél, áskálódás, belső szervezkedés volt”, ezt azonban letörték. Sokaktól elbúcsúztak, távozásra kényszerítettek még hithű fideszes diplomatákat is, mert egyes kérdésekben más volt a véleményük. Az elején még annyira bizonytalan volt új területén Szijjártó, hogy a külügyekhez enyhén szólva sem konyító futsalos csapattársaival és korábbi munkatársaival vette körül magát: így lett például kvázi kabinetfőnök az eredetileg hangszerkészítő Benkő Szilárd, akivel már győri önkormányzati képviselősége óta együtt dolgozott.