Srí Lanka: egy családi vállalkozásban üzemeltetett ország

Mindenki Radzsapaksze: az államfő, a miniszterelnök – aki még három tárca, köztük a pénzügyi fölött is rendelkezik –, és még további két miniszter. Nem névrokonságról van szó: az augusztus 5-ei Srí Lanka-i előrehozott parlamenti választás után felállt kormány igazi családi vállalkozás. Legerősebb tagjai jó két évtizede meghatározó szerepet játszanak a dél-ázsiai szigetországban, mostanra pedig megszégyenítően maguk mögé utasították a politikai ellenfeleiket.

A 71 éves Gotabaja Radzsapaksze tavaly novemberben nyerte meg az elnökválasztást; ő volt az első, akinek ez úgy sikerült, hogy korábban semmilyen választott tisztséget nem töltött be, és az első, aki valamikor hivatásos katona volt. Győzelmében szerepet játszhatott a családi neve: bátyja, a 74 éves Mahinda 2005 és 2015 között két ciklusban is államfő volt, az ő nevéhez fűződik a 26 évig tartó véres polgárháború 2009-es lezárása.

Mahinda Radzsapaksze /// Korábban államfő, most miniszterelnök

MTI/EPA/M. A. Puspa Kumara

A területi önállóságért küzdő hindu, illetve keresztény vallású tamil kisebbség és a buddhista szingaléz kormányerők közti harcok utolsó heteiben mintegy 40 ezer civil vesztette életét. Egyes vizsgálatok a két Radzsapaksze fivért is felelőssé tették háborús bűnökért – Gotabaja védelmi államtitkár volt az idő tájt –, de minden eredmény nélkül.

Az augusztusi választás csak megerősítette Mahindát a kormányfői posztján. Őt az öccse még tavaly nevezte ki ügyvezető miniszterelnöknek, miután a kormányon lévő Egységes Nemzeti Párt (UNP) szakadása kormányválsághoz vezetett. (Srí Lanka félprezidenciális rendszer, a tényleges hatalom az elnöké, a miniszterelnök a kormány munkáját fogja össze.)

De a parlament is a Radzsapakszék kezébe került, hiszen pártjuk, a Srí Lanka-i Népi Front (SLPP) 145 helyet szerzett a 225 tagú törvényhozásban, és kisebb szövetségeseivel együtt megvan az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados kormánytöbbség. Így visszacsinálhatják azt a 2015-ben elfogadott kiegészítést, amely szerint legfeljebb két ciklus erejéig lehet valaki államfő, és amely növelte a parlamenti vizsgálóbizottságok szerepét.