Van magyarázat, miért csak 150 év után bűnhődnek az amerikai polgárháború déli vezetői
7 perc
2020.07.07. 15:00
Lezártnak vélt múltat nyitottak újra a tüntetéshullámmal az amerikai polgárháborúban vesztes déli Konföderáció vezetőit megörökítő szobrok és intézmények ledöntésével, illetve átnevezésével. A felelősségre vonást a politikai számítás és a megbékélés vágya együtt akadályozta meg, és a rabszolgaság helyébe lépett nyílt szegregációt csak az 1960-as években számolták fel, a bújtatott megkülönböztetés pedig máig él.
A nagy amerikai szobordöntési láz közepette még áll egy obeliszk a Georgia állambeli Andersonville-ben, a talapzat keleti oldalán egy felirattal, miszerint Henry Wirz kapitánynak állítanak emléket, hogy az előítélet miatti szégyentől tisztára mossák a nevét. Az emlékművet a Konföderáció Egyesült Leányai (United Daughters of Confederacy) nevű szervezet emelte 1909-ben. Heinrich Hartmann Wirz 1822-ben Zürichben született, 1849-ben érkezett az Egyesült Államokba, és az amerikai polgárháború utolsó szakaszában, 1864-65-ben 14 hónapig az Andersonville-hez közeli Camp Sumpter fogolytábor parancsnoka volt. A táborban 45 ezer északi unionista hadifogoly fordult meg, akik közül csaknem 13 ezer az embertelen körülmények és a járványok áldozatává vált. A polgárháború után ezért Wirzet tették felelőssé, egy katonai törvényszék halálra ítélte, és 1865. november 10-én, Washingtonban felakasztották.
A komolyabb harctéri vagy politikai szerepet nem játszott Wirz kapitány az egyetlen déli katonatiszt, akit a polgárháború után bíróság elítélt. Az utókor számításai szerint a 750 ezer katona – és soha meg nem számlált civil – halálával járó konfliktus úgy zárult le, hogy a vesztes déliektől lényegében senkit sem vontak felelősségre. (Az arányokra jellemző, hogy a mai Egyesült Államok lakosságát tekintve egy hasonló méretű polgárháború 7,5 millió katona halálát okozná.) Ebben része volt annak, hogy alig hat nappal azt követően, hogy a virginiai Appomattoxnál a Konföderáció főparancsnoka, Robert E. Lee letette a fegyvert, Washingtonban belehalt a merénylet során szerzett sebesülésébe Abraham Lincoln republikánus elnök, ami sokkolta az északiakat.
De az is hozzájárult, hogy Lincoln utódja, alelnöke, Andrew Johnson a megbékélést és az unió mielőbbi helyreállítását akarta. A vele szembeszálló radikális republikánusok kemény intézkedései pedig megtörték ugyan a déli rendszert, ám
egy politikai alku kedvéért hagyták visszaépülni a fehér felsőbbrendűséget hirdetők hatalmát az egykori Konföderáció területén,
s ezzel megágyaztak a feketék elkülönítését szolgáló szegregációnak.
George Floyd halála felszínre hozta a kérdést, lehet-e végképp eltörölni a múltat
A mélyben szunnyadó indulatok berobbanásával minden előjel nélkül váltott ki az afroamerikai George Floyd halála világszerte tüntetéseket a rasszizmus és a társadalmi egyenlőtlenségek ellen. A szobordöntésekben manifesztálódó akciók segíthetik a jobbító szándék diadalát, de az elfajulásuk visszaüthet.
Amikor az unionisták győzedelmes főparancsnoka, Ulysses S. Grant tábornok előtt Appomattoxban Lee hadseregének meggyötört 21 ezer katonája megadta magát, a közlegények mellett a tisztek is hazamehettek, egy kegyelmet kínáló menlevéllel a zsebükben, s az oldalfegyverük mellett a lovukat és az öszvérüket is megtarthatták, hogy a földjükön újra gazdálkodhassanak.Lee egy időre egyfajta házi őrizetbe került, miután visszatért a Konföderáció elfoglalt és lerombolt fővárosába, a virginiai Richmondba, amelynek központjából rövidesen hivatalosan eltávolítják lovas szobrát. Már 1865 októberében a virginiai Lexingtonban lévő Washington Főiskola elnöke lett, s miközben a rabszolgaságot elutasította,
úgy vélte, a feketéknek nem adható választójog, mert nem tudnának intelligensen szavazni, és így a demagógia áldozataivá válnának.
1870-ben meghalt, ezután vette fel az intézmény a Washington és Lee Egyetem nevet.