Az ünnepi karanténban ünnepelhetjük a színház-mozi-zene szentháromságot

• „Jártatod a pofád, jártatod a pofád, egyebet se tudsz.”

Kéjlopás, húgycső-rendellenesség, homoszekszállítás. A nyolcvanas évek elején bizonyos helyeken divatos volt az a játék, amivel jól lehetett szórakozni várakozás közben: ki tud több fura szót felsorolni Raymond Queneau vagy Boris Vian műveiből. Kicsit meg lehetett bolondítani a pincért, ha valaki előtt az asztalon a Zazie a metrón kötet hevert, és stílusosan koporsóban kérte a sört. Ha a pincér is képben volt – bölcsészkocsmák környékén olykor megesett –, azt gondolhatta magában, mint Zöldike, a regény stílustörő papagája: „Jártatod a pofád, jártatod a pofád, egyebet se tudsz.” Mindkét francia író a Patafizikusok Társasága tagjaként odaadással űzte a nyelvhajlítást, így a műfordítónak teljes vértezetben kellett megjelennie, ha közvetíteni akarta őket.

Stílusgyakorlatok 1982-ben /// Mesterhármas

Katona József Színház

Queneau Bognár Róbert magyar hangján könyvelőnyre tett szert, nemcsak azért, mert korábban kezdte a pályát Viannál, hanem leginkább a Stílusgyakorlatok című műve miatt. Ennek magyarországi ősbemutatója 1982. október 23-án volt. Egy színész lép ki a függöny mögül, arról tájékoztatva, hogy a kulturális minisztérium – legfeljebb másfél gépelt oldal terjedelemben – pályázatot hirdet olyan költői, prózai vagy tudományos mű megírására, amely híven tükrözi társadalmunk rendjét. Ezt követően egy agyműtét tanúja lehet a közönség. Ma már senki sem tudja, a premiert megelőző tolongásban kik voltak többségben, az „egyszerű nézők”, azok, akiket „adminisztrációs hiba” miatt aznap nem tartottak benn éjszakára, vagy a minden részletre kíváncsi „hivatásos nézők”.