Magyar hagyomány, hogy az államfői poszton aláírásukért tartott bábfigurák vannak
8 perc
2020.04.21. 05:00
Amikor a Fidesz fejbólintójánosa a törvénytelen törvényeket szentesítő aláírásaival módszeresen kiírja magát a történelemből, korántsem csupán plagizáló „álamfő”-elődje példáját követi, hanem igen jellegzetes rendszerváltás előtti hagyományt éltet tovább.
Tanácstalanul ténfergett a Parlament folyosóján az ötvenhatos forradalom napjaiban a magyar állam úgymond legfőbb közjogi méltósága, az Elnöki Tanács elnöke. Ha Dobi Istvánnak a mellette elrohanók közül sikerült valakit megállítania, menten azt kezdte bizonygatni, hogy ő nem mondhat le, mert hát „államfőnek lenni kell”, különben nem lenne senki, „akinek a kezébe az új kormány letegye az esküt”.
E szánalmas jelenetet is felidézi Az elfelejtett elnök című, megjelenés előtt álló monográfiájában a HVG munkatársa, Révész Sándor. A könyv címszereplője – aki az 1940-es években még a szegényparasztság „első számú képviselője volt a politikai életben” – 1956 őszére már teljességgel bábfigura lett. A számvetésre kényszerítő napokban egykori kisgazdapárti harcostársaitól – talán önmarcangolón, talán feloldozást remélve – kérdezgette: „Ugye nagyon rongy embernek tartotok?”
Egy héttel később aztán rátett még egy lapáttal. Noha november elején állítólag „nagy boldogan” eskette fel azt a Nagy Imre-kormányt, amelyik végre „igazán a magyar népért van”, ugyanazon hónap 10. napján már készséggel asszisztált Kádárék ordas hazugságához.