A török Beethoven, aki szembe mert szállni Erdogannal

Csodagyereknek született, és máig az maradt. Fazil Say török zongoraművész kétévesen négyjegyű számokkal végzett alapműveleteket, óvodáskorában magától megtanult furulyázni, és már kisgyerekként megállapították róla, hogy úgy zongorázik, mint az ördög. Akkor is hatalmas fantáziával improvizált, majd kiskamaszként bemutatta első szerzeményeit.

Népzenére épülő, népi hangszerekkel előadott kompozícióival a kortársainál nagyobb közönséget képes megragadni. Úgy, mint példaképe, Carl Orff. Dzsesszbe gyúrta Paganinit, Mozartot és más klasszikusokat. Dzsesszkvartettet is alapított, és a Montreux Jazz Fesztiválig bezárólag mindenfelé zajos sikert aratott zongoristaként is.

Vezércsel és violinkulcs: sakkozó zeneszerzők és koncertező sakknagymesterek

Nemcsak agykutatók bizonyítják a matematikai érzék és a muzikalitás rokonságát, hanem számos világhírű zeneművész és komponista, akik a sakktáblán is komoly sikereket arattak. De ugyanígy akad példa sakkbajnokok zenei tehetségére is. Különösen hathat, hogy a sakkjáték korszakos könyvét, A sakkjáték analízisét, 1749-ben zeneszerző írta.

A Recep Tayyip Erdogan török államfő vezérelte iszlamizáló diktatúrának ellenálló világi értelmiség egyik zászlóvivője. Három műve is őrzi annak a mozgalomnak az emlékét, amely a környezetvédők fakivágás elleni tiltakozásával 2013-ban az isztambuli Gezi parkból indult, majd Erdogan hatalmi törekvéseivel szembeni politikai tüntetéshullámban teljesedett ki. Egy évvel korábban az önmagát ateistának deklaráló művészt perbe fogták provokatív Twitter-üzenetei miatt. Az egyik így szólt:

„A paradicsom egy bordélyház? A müezzin 22 másodperc alatt hívott az esti imádságra. Miért olyan sietős neki? Szeretője van? Vagy egy ital várja?”