Az én hetem: Krusovszky Dénes se fejlődést, se romlást nem lát, csak őrületet

5 perc

2020.12.13. 17:00

Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Krusovszky Dénesnek a következő szavakból kellett ihletet merítenie: partraszállás, Lipótmező, hangadó, vakcináció, Shakespeare.

 Kulcsszavak

Partraszállás: „Magyarország érdekeit megvédtük, a partraszállás sikerült” – mondta Orbán Viktor az EU-csúcs után, amelyen a magyar és a lengyel vétófenyegetés nyomán a jogállamisági feltételeket jócskán felpuhítva kompromisszum született a költségvetésről és a helyreállítási alapról.

Lipótmező: A volt pszichiátriai intézet - a köznyelvben Lipótmező - 18,3 hektáros részét kaphatja meg egy kormánypárti parlamenti javaslat szerint a NER 2 milliárd forint közpénzből induló, de tandíjas középiskolája.

Hangadó: Pénteken előállították a nézeteiket az interneten terjesztő járványszkeptikusok „hangadóit”, köztük Gődény György gyógyszerészt. A rendőrség nem feljelentés alapján intézkedett, hanem saját észlelése alapján. Gődényt nem engedték be a Pólus Centerbe, ahol könyvének dedikálta volna.

Vakcináció: Botrány kerekedett az orosz tisztifőorvos kijelentéséből, aki azt mondta, hogy a Covid-19 elleni vakcináció idején, a kétszeri oltás előtt közben és után összesen hetekig nem szabad alkoholt fogyasztani. Az orosz vakcinát kifejlesztő akadémikus viszont közölte, csak három napig kell teljes absztinencia az oltások után, egyébként elég mértéket tartani az ivással.

Shakespeare: William Shakespeare a világon a második ember, aki „élesben” megkapta a Pfizer/BioNTech vakcináját. A 81 éves névrokon ráadásul ugyanúgy Warwickshire megyéből származik, mint a világhírű drámaíró.

  • Camoena pityereg

Egy szürke év végén milyen is lenne a december, ha nem még szürkébb. És még árnyalatai sincsenek ennek, szürkén szürke a világ épp, és nem sok remény van rá, hogy hamar visszatérnek a színei. Vagy legalább kifehéredik. Ez egyike azon kevés dolognak, amiben széleskörű az egyetértés, jövendőmondók, látnokok, madárjósok, sámánok, meteorológusok, gazdasági elemzők, lapos- és kerekföldhívők, tanítók és professzorok, politikai elemzők és forraltborárusok mind úgy vélik: szürke lesz az idei karácsony. Nincs reményünk kételkedni az igazukban. Ám ahol mi elhagyatott pusztaságot látunk, mások megszállni érdemes partokat vizionálnak. Sőt, rögtön partraszállást. De mégis miféle partról van itt szó, kérem tisztelettel? A képeken csupa unalmas tárgyalóterem, tele unalmas bürokratákkal, akik unalmas megbeszéléseik eredményeit unalmas tweetekben és Facebook-bejegyzésekben osztják meg. És tényleg nagyon sok minden dől el így, hát ennél szürkébb világot is nehéz elképzelni. Jut eszembe: „Partra szállottam. Levonom vitorlám. / A szelek mérgét nemesen kiálltam. / Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben / Izzada orcám.” Csak nem erre gondol? Szelek mérge? Charybdis? Brüsszel? Jaj, ne basszunk már szekéren! Camoena közben valahol hátul pityereg egy molinó takarásában.

Na, de legyen elég annyi, hogy mindenki nyert. Tehát nem nyert senki. Megy minden tovább nagyjából ugyanúgy. Bár Habermas mester szerint (vö. 30 Jahre danach: Die zweite Chance In. Blätter für deutsche und internationale Politik) valami megmozdulni látszik, és csak reménykedni tudunk benne, hogy az nem a birnami erdő.