Dézsi Csaba András: Nem a falnak nekimenő ember vagyok

HVG: Kopaszra nyírt fején csak egy tincs volt, a farmerján pedig sok folt. Csöves volt, vagy punk?

Dézsi Csaba András: Ugyan! A csövesek csak lődörögtek, én sportoltam. A punkok nem hittek a jövőben. Én hittem, egyszerűen csak lázadtam. Az egész dzsúdócsapat levágatta a haját, különbözni akartam a lázadásban is, egy tincset meghagytam.

HVG: A fiai is lázadtak ön ellen? Azért mentek külföldre? 

D. Cs. A.: Mindkét fiam horda ezt a farmert. Fiatal voltam amikor születtek, baráti viszony alakult ki köztünk, és ez van a mai napig. Néha bántóan őszintén megmondják a véleményüket, de így neveltem őket. A nagyobb kardiológus, a kisebbik szájsebész. Egy kicsit szerencsét próbálnak külföldön, aztán majd hazajönnek.

HVG: Úgy tudni, zenésznek is készült, ennek az emléke, hogy könyvet írt Frank Zappáról?

D. Cs. A.: Volt is a középiskolában egy zenekarom, amiben gitároztam, bár nem tudtam, de miután leégettük az iskola erősítőjét, feloszlottunk. A Tankcsapdától kaptam egy gitárt, újra pengetem, a fiaim viszont kiválóan játszanak, a kisebbiknek zenekara is van.