Levél a karanténból, az első olasz koronavírusos beteg városából
Claudio Comel érzékletesen számol be arról, milyen az élet Codognóban, a kísértetvárosban, ahol a baj összehozza az embereket.
Kedves HVG-olvasó!
Először is, a feleségem, én és a kutyáink is jól vagyunk. Mindig is jól voltunk: se láz, se köhögés, se megfázás, semmi.
Elmondom, hogyan történt ez az egész.
Múlt pénteken, február 21-én reggel fél hétkor szokás szerint elmentem az iskolába (matematikát és természettudományokat tanítok Spino d'Adda középiskolájában, Milánótól 30 kilométerre), és még láttam is a helyi újság szalagcímét: egy codognói férfinál kimutatták a koronavírust.
Megérkeztem az iskolába, és bár egy kicsit aggódtam, az óráimat ugyanúgy leadtam, mint bármely más napon. Nagyjából 4 óra tájt indultam haza Spinóból, ekkor hívtam a feleségemet. Ő pedig közölte, az terjed a településen, hogy senki sem jöhet be Codognóba, mert lezárták, katonák állják el az utakat. Mi is csak a közösségi médiából tudtunk a dologról.