Pető Andrea: Az erőszaktevő katona nem pusztán erőszakoló, hanem a militarista kultúra része

hvg360: Milyen indítékai vannak a katonák által elkövetett nemi erőszaknak általában? Igaz az a feltételezés, hogy ha egy hadsereg fegyelmezetlenebb, akkor nagyobb számban követ el erőszakot a nőkön?

Pető Andrea: A nemi erőszak legáltalánosabb, a szakirodalomban fellelhető archaikus-patriarchális magyarázata az, hogy „a háború az háború”. Ebben az értelmezési keretben a nőt nemi erőszak útján az ellenséges férfi, a szemben álló győzedelmes katona a saját tulajdonaként veszi birtokába. A háborúban a nő stratégiai tárggyá válik, amelyért egymást ölik a harcoló felek. A nők megerőszakolásával a háborúban ellenségként szemben álló férfiak egymás tulajdonát rombolják.

A nőknek így különösképpen hallgatniuk kell az elszenvedett fájdalmaikról, mivel valójában nem ők, hanem az őket otthon uralmuk alá hajtó férfiak az áldozatok.

Az erőszak történetének újbóli elmondása ebben az esetben csak a győztes diadalát növelné tovább, mivel az fájdalmat okoz mind az áldozatnak, mind az áldozat környezetének.

Egyedülálló emlékművet kaphatnak a fővárosban a háborúkban megerőszakolt nők

A háborúban megerőszakolt nők többet kaphatnak Budapesten, mint egy a tér sarkán álldogáló jelentéktelen bronzfigura, amely mellett egy vagy két év után ugyanolyan közömbösen halad el az ember, mint a sarki fűszeres mellett. Erről egy nagyszabású emlékezeti projekt gondoskodik, amelynek idén év elején adott zöld utat a Fővárosi Közgyűlés.

A másik magyarázat szerint a nemi erőszak ideológiai-nemzeti fogantatású. Már maguknál a hadi események leírásánál is gyakran használtak a nemiséggel összefüggő kifejezéseket. Az első világháború idején a franciák Belgium „megerőszakolásával” vádolták a németeket. Ez nem azt jelenti, hogy minden katona nemi erőszakot követ el, csupán hogy elkövetheti, mivel a férfiasság, amelynek egy fajtája egyenlő a hadsereggel, szélsőséges esetben így nyer végső bizonyítást. A női test az egész közösség fogalmát kifejezi, így a rajta elkövetett erőszak annyi, mint az egész nemzeti közösség legyőzése. A háborús nemi erőszak egyik célja, hogy a női „minőséget” tönkretegye, azaz a nőnek ne lehessen többé gyereke, vagy az elkövető gyerekének adjon életet, aki az elkövető etnikai csoportjához fog tartozni és erőforrást jelent.

A „szabadrablás” fogalma azt jelentette, hogy semmi sem volt tabu, a nők teste sem. Erre nagyon sok példa van akár az 1848-49-es forradalom leverésekor. Ennek a katonai fegyelemhez semmi köze nincs, mert a militarizmus lényegi alkotóeleme a szabad hozzáférés a nők testéhez.

Ugyanakkor az nem vezethet megértéshez, ha az erőszaktevő katonára pusztán mint erőszakolóra tekintünk, és elfelejtjük, hogy ez annak a militarista kultúrának a része, amelynek egyenes következménye, hogy a katona, ha megteheti, erőszakol. Ebben nincs különbség magyar, német és szovjet vagy bármilyen más nemzetiségű katona között.

Azonban az sem helyes, ha az erőszaktevőre pusztán mint „férfira” tekintünk, mert ezzel a férfiakon elkövetett igen gyakori nemi erőszak jelenségét tesszük láthatatlanná, és nem foglalkozunk okok és következmények azon komplex rendszerével sem, amely az adott katona számára lehetővé tette, hogy büntetlenül kövesse el az erőszakot. Pedig a komplex megértés erkölcsi és szakmai kötelességünk, már csak az áldozatok méltósága érdekében is.

hvg360: Miért követhettek el a megszálló Vörös Hadsereg katonái tömegesen nemi erőszakot? Vannak arra utaló források, hogy konkrétan parancsban adták ki a szovjeteknek a nők megbecstelenítését?