Sok minden segíthet Bidennek legyőzni Trumpot, de az nemigen, hogy alelnök volt

„Volt egyszer két fivér. Az egyik elszökött a tengerre, a másikat alelnökké választották. Egyikükről sem hallottak soha többet” – így jellemezte a posztját fanyarul Thomas Marshall, aki Woodrow Wilson alelnökeként az ideje jelentős részét a kongresszusban lévő irodájában, semmittevéssel töltötte, lévén az alkotmány szerint a szenátus elnöke. Amikor nyitva felejtette az ajtaját, hallhatta a Capitoliumon a turistákat kalauzoló idegenvezetőket, akik az amerikai kormány csodabogaraként szóltak róla. Egyszer megunta, és kikiabált: „Ha már valamiféle vadállatnak néznek, legyenek kedvesek legalább néhány mogyorót dobni!” Nála is markánsabban fogalmazott John Nance Garner, aki nyolc éven át volt Franklin Delano Roosevelt alelnöke, és sokat idézett feljegyzések alapján úgy vélte,

pozíciója „még egy vödör meleg köpetet sem ér”

– bár történészek szerint ennél durvább hasonlatot használt.

Az USA első alelnöke, John Adams is minden idők leghaszontalanabb tisztségeként jellemezte az általa viseltet, ám a George Washington mögött eltöltött nyolc év után megnyerte az 1796-os választást, és ő lett az USA második elnöke. Abban az időben az elektori kollégium tagjai még két jelöltre szavaztak, s aki közülük több voksot kapott, az lett az elnök, az alulmaradó pedig az alelnök. Adams így megkapta maga mellé a legnagyobb politikai ellenfelét, Thomas Jeffersont, aki ott tett neki keresztbe, ahol csak tudott.

Az 1800-as választáson Adams csak a harmadik helyen végzett, Jefferson és Aaron Burr pedig ugyanannyi, 73 elektori szavazatot kapott, és a képviselőház csak a 36. kísérletre hozta ki győztesnek az előbbit. A felfordulást látva született a 12. alkotmánykiegészítés, amely a megerősödőben lévő pártszerkezetet is figyelembe véve azt tartalmazta, hogy a választók, majd az elektorok együtt induló elnök-alelnök párosról döntenek.