Buli 0-24-ben – Eric Idle élettörténete, 7. rész

9 perc

2020.10.13. 17:00

Keserű kanyarokkal teli út vezette a Monty Python alapítóját a humor nagyszínpadára. Eric Idle egy nyirkos észak-angliai kisvárosból indulva kultúrtörténelmet írt a Brian életével, a Gyalog galoppal és megannyi más darabbal. Python-sztorikkal, hírességekkel és öniróniával zsúfolt életrajzát részletekben közöljük.

Mindig nézd az élet napos oldalát
A Monty Pythonból ismert Eric Idle szórakoztató önéletrajzában saját életének értelmén elmélkedik. A Brian életéhez írt dal címét viselő könyvben Idle azzal a különös humorral mesél élete és karrierje fordulópontjairól, amivel évtizedek óta szórakoztatja közönségét. A Monty Python megalakulásának ötvenedik jubileumát ünneplő fergeteges, kulisszatitkokkal teli önéletrajzban Leia hercegnőtől II. Erzsébet királynőig szinte mindenki helyet kap. A könyv hvg360-on közölt részleteit itt olvashatja el.

A hetvenes években fura dolgok történtek velem. Eljött az idő, amikor a Python már nem friss új hang, hanem nyilvánvaló menőség volt. Így aztán egy csomó rendkívül érdekes emberrel találkoztam. Nem én kerestem a társaságukat, ők találtak meg engem. Mégis, mit kellett volna mondanom nekik?

– Menj a picsába, Keith Richards, nem megyek fel a szobádba, hogy hajnalig együtt énekeljünk Rómában?
– Nem, Mick Jagger, nem megyek el veled a monacói Forma–1-es nagydíjra?
– Kopj le, Bowie, miért akarna bárki egy jachton bulizni veled a Karib-tengeren?

A hőseimből a barátaim lettek. Ha egyszer beállsz a cirkuszhoz, mind a cirkuszban vagytok, és persze kiderül, hogy ők is igazi emberek, és van humorérzékük, amit sikerült is megcsiklandoznunk.

Amikor összebarátkoztam George Harrisonnal, megszaporodtak körülöttem a rajongó hírességek. Egy Beatle és egy Python meglehetősen verhetetlen párost alkot.

A hetvenes évek elején az életem gyakran másról sem szólt, csak a rock and rollról.

  • Szombat esti láz

Üldögéltünk Ronnie Wooddal a bérleményében, Malibu Colonyban, aztán egyszer csak megállt előttünk Neil Young, és elvitt minket egy körre gigantikus, személyre szabott, kézzel faragott fabelsejű turnébuszán. Láttuk Kalifornia kormányzóját, Jerry Brownt, amint sunyiban Linda Ronstadttal randizik. Különös világnak váltam részesévé – Ronnie Wood mindig komisz és sugárzó volt, Keith szűkszavú, Mick dervisként sürgött-forgott. Mick folyton viccelődött velem, és kifogástalan északi akcentussal figurázott ki:

– Most pedig, hölgyeim és uraim, következik egy férfi, aki az elmúlt pár évben rövid parókával és fura bajusszal szórakoztatta a brit publikumot.

Mick Jagger /// Ez csak rock and roll
AFP / Patricia De Melo Moreira

A buli sosem állt le: az egyik percben még a New York-i Studio 54-ben voltunk, a következőben Dodi Fayed jachtján, Monte-Carlóban. Mick az akkori szállásunkról, Bill Wyman St. Paul de Vence-i házából vitt el engem, Taniát meg Jerryt a monacói Forma–1-es nagydíjra. Egy-két órával a verseny előtt érkeztünk, és azon tűnődtünk, mégis hol fog tudni parkolni.

– Parkolni! – kiáltott fel megvetően. – Ne is törődj ezzel.
Egyenesen bevezettünk a verseny közepébe, a Monte-Carlo Casinóhoz. Mindenfelé rendőröket láttunk.
– Készüljetek fel – mondta Mick. – Egy, kettő, három – aztán egyszerűen kiszálltunk a kocsiból.
– Még jó, hogy béreltük – jegyezte meg Mick komisz mosollyal, ahogy a monacói rendőrség elvontatta a járgányt. Nem semmi parkolás.