Nemcsak a szemünket verheti át egy optikai csalódás, a gazdasági érzékünket is
Amikor azt mondják, hogy becsap a saját agyunk, a legkönnyebben valamilyen látványos optikai csalódásra gondolnak. Pedig ez nem csak játék, a gazdasági döntéseink gyakran nem azért rosszak, mert buták vagyunk, hanem azért, mert csak rosszul lehet érzékelni valamit. A közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunk újabb részében téves érzékelésről folytatott kutatásokat mutatunk be.
Ön is színesnek látja ezt a fotót, pedig fekete-fehér? Balra vagy jobbra mutat a nyíl, és merre dőlnek a dominók? A hasonló, optikai csalódásokra épülő játékokat nagyon sokan szeretik – azzal annál kevesebben foglalkoznak, hogy nemcsak a szemünket lehet becsapni, hanem a gazdasági érzékelésünket is.
Mutatunk egy fotót, de vigyázzon: az agya azonnal át fogja verni
Ha csak 30 centiméterre van tőlünk a telefon szelfizéskor, akár 30 százalékkal is nagyobbnak tűnhet az orrunk - márpedig ez ebben a formában nem nagyon illik bele abba, ami a "tökéletes szelfi" kifejezés kapcsán (magunkról) eszünkbe jut. Nézzük a miérteket és a megoldást.
Ha úgy kezdődik egy példa, hogy az Egyesült Államokat hamarosan eléri egy ismeretlen, ázsiai eredetű óriásjárvány, az most finoman szólva sem hangzik túl jól – hát még ha hozzátesszük, hogy ezt nem most találtuk ki, Daniel Kahneman és Amos Tversky 1981-ben példálózott ezzel egy kísérletben. Ehhez képest naiv optimizmusnak tűnik, hogy az ő példájukban azt lehetett biztosra venni, hogy gyógymód nélkül 600 ember hal meg biztosan – szorozzuk most fel ezt ezerrel, mondjuk azt, hogy a vakcina nélkül 600 ezren halnak bele a járványba.
Tegyük fel, hogy szerencsére megvan két lehetséges kezelési mód, igaz, egyik sem tökéletes. Az A jelűről biztosan tudjuk, hogy 200 ezer embert megment, a B verzió pedig egyharmados valószínűséget kínál arra, hogy mind a 600 ezer ember megmenekül, kétharmados eséllyel viszont senki sem. A megkérdezettek közel háromnegyede az A jelűt választotta volna.
Ez után megkérdeztek egy másik csoportot két gyógymódról. Az A jelű azt jelenti, hogy 400 ezren biztosan meghalnak, a B pedig azt, hogy egyharmados eséllyel senki sem hal meg, kétharmados eséllyel mindenki. Ekkor majdnem négyötöd a B-t választotta – pedig pontosan ugyanaz a két példa, egész egyszerűen jobban hangzik, ha a megmentésről van szó, mint ha a halálról.